A Frankfurt agglomerációjához tartozó Mainz leginkább arról nevezetes, hogy ebben a városban alkotta meg az első nyomdagépet Johannes Guttenberg, de arról is, hogy itt működik Európa egyik legzöldebb üzeme.
Holisztikusan értelmezett fenntarthatóság
A Werner and Mertz üzeme a város egy külső, iparosodottabb részén található, a Frosch ökotisztítószerek mellett, itt készülnek például az Erdal márkanév alatt futó, leginkább cipőápolásból ismert termékek is.
A mottó a holisztikusan értelmezett fenntarthatóság, ami nagyjából annyit tesz, hogy ez itt “mindenki ügye”. Az irodaépületek teljes energiaellátását például megtermelik maguknak, saját kútból nyerik a vizet, amit többszöri tisztítás után újra és újra felhasználnak, a dolgozók ingyen tölthetik a parkolóban az elektromos autójukat, de van saját flakongyártó részleg is, ahol maguk állítják elő a tisztítószerekhez a flakonokat. Kezdjük itt.
A flakongyártás
A kiinduló anyag, a regranulátum, háztartások által begyűjtött műanyag hulladékból, használt flakonokból, és csomagolóanyagokból származik. Ebből gyártanak itt úgynevezett HDPE flakont, a jelölés arra utal, hogy általános és háztartási tisztítószerek, vagy pl. tusfürdő kerül majd a flakonba. A regranulátum nagy zsákokban érkezik, 500 kiló alapanyagból, kb. 10000 db 15 grammos flakon készül majd.
Első lépésben egy előformát készítenek a granulátumból, ugyanolyan módszerrel, ahogy pl. az ásványvizes palackok készülnek. Annak, hogy helyben állítják elő a flakont egyik előnye, hogy nem “utaztatnak” levegőt valahonnan távolabbról, másrészt a raktározást is megkönnyíti, hisz kb. ezer előforma foglal annyi helyet a raktárban, mint amennyit nagyjából 100 “felfújt” flakon foglalna.
A gyártás első lépéseként az előforma a flakonfújó gépbe kerül, ahol a felső részét a gép lágyulási pontig melegíti, majd két fémpofa közé helyezve magas nyomású levegővel egy pillanat alatt egyszerűen a felfújja a képlékeny anyagot. A fémpofák belső kialakítása a majdani flakont mintázza, a gép közel 6000 darab flakont képes óránként legyártani. Az elkészült flakonokat extrém sebességgel dolgozó robotkarok pakolják vákuumos tappancsaikkal a töltősorra, a töltősor a következő állomás.
A töltés
A tisztítószerek készítése és letöltése zárt rendszeren belül zajlik, mindent számítógép vezérel, így ebből csak annyit láttam, ahogy a a töltőgép tüskéin keresztül megtörtént a töltés, majd felkerült a szórófej. Az itt készült tisztítószerek leginkább arról híresek, hogy nem tartalmaznak semmilyen vegyi anyagot, az ott jártamkor épp gyártott málnás-ecetes vízkőoldó például javarészt ecet és természetes illataroma keveréke.
A teljes okozott-szemlélet ellenére sem számítanak “ördögtől valóbak”a mesterséges, ember alkotta anyagok. A cél, hogy alkalmazásukkal mindig egy adott biológiai cikluson belül maradjanak. Az alábbi ábra ezt a ciklust ábrázolja, a hogyan készül? videóban részletesen benne van a kifejtése is.
Fenntarthatóság mindenhol
A főépület, ami egyben az irodaépület is, amellett, hogy elég mutatós és dizájnos, egy energia pluszos épület, ami annyit tesz, hogy több energiát termel, mint amennyit felhasznál. A fűtést javarészt geotermikus energiából nyerik, a tetőn elhelyezett szélkerekek és napelemek révén pedig az áramellátás is biztosított. Maga az épület egyébként az egyik legszigorúbb német energiatanúsítvány standardjai alapján épült, még a bútorok és szőnyegek sem lehetnek akármiből.
A gyártó egységek teljes energiaellátását önerős forrásból természetesen még nem tudják megoldani, de például a saját kútból nyert vizet több körben is felhasználják és van saját vízkezelő központjuk is.
A vizet évszaktól függően először fűtésre vagy hűtésre használják, majd miután a vízkezelő központban sor került a fémmentesítésre és az ásványtalanításra, a gyártásába kerül. (Például flakonok öblítésére és előmosására, de a termékek gyártásához is használják.) A gyártásból visszaérkező, használt víz aztán újra a vízkezelő központba jut. Hogy hogyan tisztítják meg újra és hogyan lehet építőipari alapanyag a leválasztott és ülepített anyagból, itt most nem részletezem, mert videós formában sokkal látványosabb.
Gyetván Csaba blogja 