A kültéri betonlap gyártás valóságos tudomány, hisz a lapok folyamatosan ki vannak téve az egyre extrémebb időjárási tényezőknek. Ócsán, a Semmelrock üzemében ráadásul egészen nagy méretű, akár 80 x 40 cm-es lapokat is gyártanak, ami külön kihívás.
Magbeton és felbeton
A kültéri lapok általában két rétegből állnak, ennek igen egyszerű a magyarázata. Az alsó, vastagabb rész, a magbeton tulajdonképp “csak” tartást, magot ad, a felbeton szerepe ehhez képest összetettebb: ez látszik, ezen járunk, ezt koptatjuk és ez a leginkább kitett a hőmérsékleti hatásoknak is. (És ezzel van több dolga a betonlabornak is:)
Ami az üzemben történik, röviden így foglalható össze: Külön-külön recept szerint előállítják a magbetonhoz, illetve a felbetonoz szükséges alapbetont, majd egy speciális gépen ezeket összedolgozzák, egymásra illesztik.
Az alapanyagok közül külön figyelmet azok a színes kavicsok, zúzalékkövek érdemelnek, amik meghatározzák majd egy-egy laptípus struktúráját, színét. Mivel a komponensek közül ezek a legértékesebbek, kis udvarokban, csapadéktól védve tárolják őket.
Bekeverés
Homlokrakodókkal először a tároló silókhoz hordják a homokot és kavicsot, majd szállítószag viszi a kimért mennyiségeket azokhoz a csillékhez, amik az emeleten lévő keverőkbe öntik az anyagot. Külön-külön keverőben állítják elő a két réteghez szükséges betont, a cementen és adalékanyagokon, azaz a homokon és sóderen kívül használnak még különböző adalékszereket is, leginkább a kötési idő gyorsítása végett.
Ami még feltűnő volt: A folyamat teljesen automatizált. A receptúri szerint mindent egy számítógép mér ki, a karbantartóson túl a személyzetnek extra feladata ezen a részen nincs. A bekeverés után a magbetont és a felbetont szállítórendszer juttatja a technológia legfontosabb pontjára, indulhat a lapkészítés.
Lapgyártás a revolverprésen
A folyamat szíve-lelke a revolverprés, lényegében ezen a gépen születnek meg a betonlapok. A keverőből külön-külön szállítószalagon érkezik a magbeton és a felbeton, majd a rendszer tálcákba tölti egymás után a két anyagot. Minden tálca alján egy fémlemezre vulkanizált gumilap található, az adott termékre jellemző mintázattal. Ebből egyébként kitalálható, hogy a a felbeton kerül a keret aljára, hisz ez veszi fel a gumiról a mintát.
Egy simító és pár vibrációs fázist követően jön a magbeton, újfent vibrációs fázis, majd következik egy élőpréselés és végül a kizsaluzás, azaz a formából való kiszedés.
A gépet azért hívják revolverprésnek, mert körbe-körbe forog, minden munkaállomásnak megvan a maga szerepe. A kizsaluzás után, mivel még képlékeny, egy vákumlap segítségével egy fém palettára helyezik a félkész lapot. Jöhet az érlelés.
Érlelés
Az érlelőben kazettás kocsikon száradnak, érlelődnek a lapok, a páratartalom körülbelül 50%-os, a hőmérséklet 35-40 Celsius-fok. Az itt töltött 24 óra alatt a beton lényegében “megköt” és eléri az üzemi “szilárdságát”. Az érlelő kamra palettás rendszere is teljesen automata, program alapján mozgatja a palettákat, kocsikat. Olyan az egész, mint egy nagy áruház automata raktárrendszere.
Szemrevételezés, csomagolás
Az érlelőből kikerülő lapok szállítószalagra kerülnek, majd egy permetszóróval vékony rétegben felvisznek rájuk egy felületkezelő anyagot. Ennek, az egyébként gyanta alapú anyagnak a hatására jelentősen nő a lap időjárásálsága, illetve jobban ellenáll majd a felületi szennyeződéseknek, elsősorban a zsíroknak. A lapok a permetezést megelőzően, majd azt követően is kapnak egy hősugárzós melegítést, hő hatására ugyanis gyorsabban és alaposabban szívódik fel a viaszos felületkezelő anyag.
A szemrevételezés az utolsó csomagolás előtt lépés, ahol még emberi beavatkozás történik. Minden egyes darabot ellenőriznek. Ahogy ezt a videóban is elmondom, amíg csak simán bámulja az ember a soron haladó lapokat, egész lassúnak, cammogónak tűnnek, de onnantól, hogy figyelni, “szemrevételezni” kell a sort (felület egyenletessége, élek, a sarkok, lepattogzások, letörések), szinte követhetlenül “megnő” a sebesség.
Ezek a gyártás legfontosabb pontjai, de természetesen érdemes megnézni a videót is, mert volt még bőven “rácsodálkozni” való. Például, láttam hogyan öregítik, antikolják a térköveket, hogyan csinálnak az üzem egyik csarnokában folyóparti kavicsszőnyeg mintázattal rendelkező lapokat, de jártam a laborban is, itt pedig azt mutatták meg, hogyan vizsgálnak kopást, UV- és fagyállóságot a lapokon, de képesek “csúszási együtthatót” is mérni, ez például medencék mellé rakott lapok esetében lehet hasznos. Ja, és megmutatták azt is, hogyan lesz mustár, ketchup vagy épp vörösbor biztos egy teraszra helyezett lap. Meg persze kiderül a videóból az is, miért szórnak lencsét csomagolás előtt az elkészült betonlapok közé…
Gyetván Csaba blogja 