Komló kapcsán elsőre talán mindenkinek a Mecsek, a bányászmúlt, vagy épp a sör fűszere (a komló növény) ugrik be, pedig van itt más is: például Komlón működik az ország legnagyobb ugrálóvár gyára.
Miért épp Komló?
Ugrálóvárat el lehet kezdeni a semmiből is gyártani, de nyilván sokkal könnyebb, ha van egy alap. Notheiszék esetében volt, a család évtizedek óta foglalkozik hőlégballon kupolák gyártásával.
A ballonos tudásra alapozva kezdtek ugrálóvárak “építésébe” néhány éve, ma pedig már ez a fő profil.
Első blikkre persze nem sok közös van a két tevékenységben, de csak elsőre, hisz a lényeg ugyanaz: Méretre szabott műanyag (és/vagy szövet) darabokat varrnak össze hatalmas monstrumokká. Csak míg a ballonok esetében könnyű és hőálló anyagokat használnak – hisz a cél, hogy a hő bennmaradjon és az eszköz felemelkedjen – a felfújt játékoknál strapabíró műanyag kell, a levegő itt “csak” támasztékul szolgál.
Hogyan készül?
Az ugrálóvár gyártás első, vagy inkább nulladik lépése a tervezés.
A megrendelés alapján először készül egy 3D-s látványterv, majd ezen látványterv alapján egy terítékrajz (gyártmányterv) és indulhat az elemek szabása.
A legfontosabb alapanyag a gurigákban feltekercselve érkező Pvc borítással és lakbevonattal is ellátott poliészter szövet. A lakkbevonat a fényes hatást és az UV-állóságot biztosítja, a Pvc pedig azért fontos, mert az anyagnak hőre lágyulónak is kell lennie. / A hőre lágyulás igazán a játszóházi labirintusoknál lényeges, itt ugyanis a csőburkolatok hegesztéssel kerülnek rögzítésre./
Az alapanyag
Megvan a gyártmányterv, megvan az alapanyag, indulhat a gyártás. Először a rajz alapján a megfelelő színű műanyagból kivágják az elemeket, majd jöhet a legfontosabb technológiai lépés, a varrás. A varrógépek egy hatalmas asztal oldalaihoz rögzítve mozognak, a több terepasztal méretű táblára azért van szükség, hogy a varrás utolsó fázisaiban felférjen rá akár egy egész várfal kiterítve. (És végül itt állítják fel az elkészült várakat is.)
A varrási művelet óriási rutint kíván, hisz ahogy halad előre a folyamat és ahogy egyre nagyobb elemek kerülnek a varrónők (vagy épp férfiak) kezei alá, úgy lesz egyre bonyolultabb átlátni, melyik elem mihez kapcsolódik.
Talán felesleges ecsetelni, hogy itt egy hiba teljes visszabontást és adott esetben komoly anyagveszteséget jelent. Mivel az alapanyag masszív és strapabíró, a varrógép is erősebb egy alapverziónál, a tű is vastagabb és fontos a speciális cérna is. A varrás alkalmazása nem csak azért fontos, mert tartós kötést biztosít, hanem azért is, mert egy esetleges javításnál könnyen visszabontható.
Biztonság
Az ugrálóvárak és egyéb játszóházi eszközök gyártása nagyon érdekes technológiai oldalról, hisz sok száz darabból állítják össze a bonyolult, színes, építményeket, ugyanakkor legalább ilyen fontosak a különböző biztonsági szempontok is.
Arra, hogy milyen anyagokból, milyen technológiával, milyen biztonsági szabályok figyelembevételével készülhet és kerülhet forgalomba egy ilyen eszköz, nagyon komoly Európai Uniós előírások vonatkoznak. Rendszeresek a hatósági ellenőrzések, fontos, hogy a gyártók kiléte visszakövethető legyen, az üzemeltetőknek pedig gondoskodniuk kell a folyamatos karbantartásról, ha úgy tetszik a rendszeres szervízről.
Aki esetleg egy ilyen szerkezet működését úgy képzeli, hogy nap elején felfújják a várat, majd használat után egy szelepen át leeresztik (kvázi, mint egy gumimatracból, kihúzzák a dugót), az téved. Az ugrálóvárak tartását a belső távtartó bordázat mellett egy folyamatos levegőáram biztosítja, a levegőáramért egy kompresszor felel, a kompresszor pedig egy felfújó csőhöz csatlakozik.
A felfújó cső többnyire a vár alsó-hátsó részén kap helyet és a levegő utánpótlás biztosításán túl komoly “safety” funkcióval is bír. Egy esetleges vészhelyzet – mondjuk egy hirtelen vihar – esetén ez a nyílás biztosítja, hogy az eszköz akár pár másodperc alatt leereszthető legyen.
Hogy milyen egyéb lépései vannak még az ugrálóvár építésnek-gyártásnak, milyen munkamegosztásban dolgoznak a Notheisz fiúk és hogyan készülnek a játszóházi labirintusok, azt megnézhetitek a videóban.
Gyetván Csaba blogja 