Annak, hogy a tégla- és cserépgyártás kéz a kézben járnak, egyszerű a magyarázata: agyagból készülnek. És ha már felhúznak egy üzemet egy agyaglelőhelyre, sok esetben érdemes mindkét termékre gépsort telepíteni.
Jó példa erre a Wienerbeger üzeme Békéscsabán.
Bár a videóban párhuzamosan kerülnek bemutatásra, írásban talán érdemes külön-külön posztot szentelni a téglának és a tetőcserépnek. Már csak azért is, mert így még inkább érzékeltethető, hogy a technológia fejlődésével mennyire elvált egymástól a kétfajta égetett kerámia gyártása.
Mi volt régen?
Kezdetben mind a tégla, mind a tetőcserép ugyanúgy készült. Az agyagot kibányászták, megformázták, végül magas hőmérsékleten kiégették. A tetőcserép nagyjából így készül ma is, itt ugyanis a lényeg az a tömörség, ami révén ellenáll a cserép az időjárás hatásainak.
A téglától ezzel szemben a statikai, tartó szerepe mellett szigetelést is várunk, így a pici, tömör, rossz hőszigetelési együtthatóval bíró téglák helyét idővel egyre inkább átvették a könnyebben rakható, nagyobb, jó hőszigetelésű verziók.
Hogyan készül?
A téglagyártás első lépése, hogy az agyagot összekeverik fűrészporral. Erre azért van szükség, mert a később, a kemencés égetés során a fűrészpor kiég, a keletkező levegőbuborékoknak köszönhetően pedig növelhető a hőszigetelő képesség. (A bezárt levegő ugyanis kiváló hőszigetelő.)
Az agyag-fűrészpor keverék egy homogenizálást (őrlést) követően futószalagon a présgépbe jut. A présgépben az agyag a nagy nyomás és a súrlódás hatására felmelegszik, majd a gép átnyomja egy negatív formán. A negatív forma pozitívja nyilván a végleges tégla lesz.
Természetesen minden téglatípushoz más-más forma tartozik, ha épp terméket váltanak, akkor csak ezeket kell a gépen belül cserélni.
A présből távozó végtelenített, de már belső lyukakkal rendelkező agyagkígyót egy acélhúr vágja méretre. A téglák időről-időre egyre “lyukasabbak” és talán fura, de ez előny, hisz a több levegő jobb hőszigetelést jelent. A lyukak mérete és száma egyébként a préselés-égetés terén végbement technológiai fejlődésnek köszönhetően tudott drasztikusan növekedni. Leegyszerűsítve: Kevesebb anyagfelhasználással a korábbiakhoz hasonló teherbírású téglák gyárthatók.
Az agyagtéglák súlya itt egyébként még 27-30 kg, a nedvességtartalmuk 24% feletti, a következő lépés, a szárítás során mindkét érték drasztikusan csökken majd. A szárítás két napon át és 70-80 Celsius fokon zajlik.
A szárítási folyamat végére a tégla súlya 20 kg alá, a kezdeti 24%-os nedvességtartalma pedig 4% alá csökken. A téglákat ezután kocsikra pakolják, jöhet a kemencés égetés.
A kemencés égetés két napig tart, ennyi idő alatt érnek végig a belső sínpályán a téglával megrakott kocsik. A legmagasabb, 800 Celsius fok körüli hőmérséklet az alagútkemence középső szakaszán éri a téglát, az utolsó fázisban már a hűtés zajlik.
A magas hőmérsékleten kiég az agyagba kevert a fűrészpor, létrejönnek az apró légbuborékok, a tégla pedig porózus és egyben jobb hőszigetelő lesz. (Egyébként innen levezethető az elnevezés: “Porotherm”)
A kiégetés végére a nedvességtartalom immár 0%, a súly pedig 17-18 kiló alá csökkent. És történik még valami: kialakul a tégla jellegzetes, vöröses színe, avagy hivatalosan a terrakotta. (A latin terracotta kifejezés magyar fordításban “égetett föld”).
Az üzemben az utolsó lépés a palettázás és a csomagolás. Amiről még érdemes szót ejteni, az a labor. Itt rengeteg féle érdekes és fontos tesztnek vetik alá itt a téglát, de videóban ezek (is) sokkal látványosabbak.
Gyetván Csaba blogja 