A Vajdaságban működik Európa egyik legnagyobb iskolatáska gyára

Az iskolatáska, mint tudjuk “nehéz”, de bizony nem könnyű tudomány az iskolatáska-gyártás sem. A Vajdasági Adán mindezt a saját szememmel láttam.

A Belmil márkájú iskolatáskákat gyártó üzemben a “nagyüzem” novembertől márciusig tart, ekkor készítik elő (tervezik meg, gyártják le) az új a modelleket, az új “évadra”.

Az alapanyagok

A gyártáshoz használt 60-70 féle alapanyag főként távol-keletről érkezik. Vannak fényvisszaverő műanyagok, különböző cipzárak, csatok, a legnagyobb mennyiségben használt alapanyag azonban a táska “felületét adó” tartós, vízlepergető, PU (poliuretán) fólia.

Első gyártási lépés: szabászat

A szabászaton először egy szabászgépen lepedőket vágnak le a a gurigában érkező PU fóliából. A gép egyszerre 20-30 rétegnyi alanyaggal is képes dolgozni, azaz 20-30 rétegnyi anyagból vágja ki pillanatok alatt a táska alkatrészeit.

Ezt természetesen nem ad hoc módon teszi, egy program számolja ki, mi lesz az adott anyagból a legideálisabb, azaz a legkisebb veszteséggel bíró teríték.

Díszítés, design

Leszabásra kerültek a textil alkatrészek, mielőtt ezeket táskává varrják, felkerülnek a különböző minták, ábrák. A Belmil abban is különleges, hogy a dizájnelemeket itt helyben, saját maguk tervezik.

A mintákkal, ábrákkal természetesen mindig követni kell a divatot, lányoknál nagyon mennek a mesehősök, fiúknál pedig a focis ábrák azok, amikkel nem lehet hibázni.

Az ábrák, minták, figurák többféle módon kerülnek fel a korábban leszabott anyagokra, de a legjellemzőbb eljárás a szublimálás. A szublimálás folyamatát ahhoz lehet hasonlítani, amikor egy pólóra rávasalunk egy mintát. Ugyanez történik itt is, csak “nagyban”. Az épp használatban lévő mintát először egy papírra nyomtatják, majd a darabokra vagdosott papír kerül át a szublimáló gépre. Ez a gép is forró gőzzel dolgozik, mint egy vasaló, csak nem egy, hanem nagyjából 100 hátizsák alkatrészt képes egy ciklus alatt megmintázni.

A szublimálás tekinthető az alapnak, de a díszítés lépéseit a végtelenségig lehet fokozni. Vannak ragasztott 3D-s elemek és vannak olyan minták is, amiket hímezni kell. A hímzés ma már a természetesen nem kézzel, hanem ipari hímzőgépeken történik.

Jön a műanyag alap és a jönnek a csatok

A szövet és egyéb szintetikus részekhez képest a táska összfelületéből kisebb részhányadot tesznek ki, de ettől még nagyon fontosak a különböző műanyag alkatrészek, ilyen például az alsó rész. A műanyag elemek is döntően itt helyben készülnek, granulátummal dolgozó fröccsöntőgépeken.

Mint egy háznál az ajtó, legalább olyan kritikus elem a táskánál a zár. Ebből már vannak modern, mágneses verziók is, de van csatos módozat is. Ma persze már a csat sem olyan egyszerű, mint a hagyományos iskolatáskáknál, olykor még “tutorial” videót os mellékelnek a gyártók táskához a csat miatt.

Bármennyire is fejlődnek, “dizájnosodnak” az iskolatáskák, a csat mellett a fényvisszaverő, a szemafor is kötelező, állandó elem. Persze ezen a területen is óriási az előrelépés, ma már szinte a táska szinte teljes felülete “kigyullad”, ha egy autó fényszórója megvilágítja.

Irány a szerelde

Leszabásra kerültek tehát az alkatrészek, felkerültek a díszító elemek, elkészültek a műanyag kiegészítők, jöhet az összeszerelés (varrás-ragasztás).

A műveletek közül talán a háti rész összeállításának fázisai a legérdekesebbek, a hátfalak ugyanis bordázott, párnázott szivacsrészekkel készülnek.

Hogy miért fontos, a minél könnyebb alapanyagok használata és miért kell nagyon ügyelni az anatómiára, annak érzékeltetésére itt egy érdekes összehasonlítás: Ha egy hét éves, 30 kilós gyerek egy tanszerekkel telepakolt, öt kilós táskát cipel a hátán a suliban, az arányaiban olyan, mintha egy 80 kilós felnőtt vinne a hátán egy 15 kilós hátizsákot egész nap. A gyerekek szervezete-csontozata ráadásul folyamatos növekedésében van, nem mindegy tehát, mennyi a táska súlya üresen és az sem, milyen a háti rész kialakítása.

A hátrész ideális anatómiai kialakításához teszteket a Szegedi Tudomány Egyetemen segítségével végezték, nyolc hónapon át tartottak a különböző vizsgálatok, gyerekek bevonásával. A táskákat egyébként a német AGR minősítő intézettel is bevizsgáltatták, ez a rendszer hasonló, mint a TÜV minősítési rendszere az ipar más területein.

A varrodában tehát a közel 100 alkatrészből elkészül az iskolatáska, felkerülnek végül a csatok, felkerülnek a pántok és felkerül a műanyag alváz is, végül pedig az elkészült táskák némi raktározás után kamionra kerülnek és megtörténik a kiszállítás, közel 30 országba.

És egy érdekesség a végére: Adán minden gyereknek “ugyanolyan” a táskája a suliban,minden iskolakezdő diák kap ugyanis egy új Belmil táskát ajándékba. Videós formában pedig itt az epizód:

A cikk és a videó a Belmil támogatásával készült.