A légpárnás fóliát, avagy a “bubifóliát” eredetileg tapétának szánták, ma viszont már az egyik legelterjedtebb csomagolóanyag – és nem utolsó sorban – az egyik legnépszerűbb stresszoldó eszköz. A lényeg, hogy így-vagy úgy, ott van a kezünk ügyében, de hogyan készül?
Sződön működik az ország egyik legnagyobb múlttal rendelkező csomagolóanyag gyára. A Reményi kft. évi többszáz tonna légpárnás fóliát gyárt, itt mutatták meg a folyamatot.
A kiindulás: az LDP granulátum
Az LDP, avagy a low density polietilén azért ideális alapanyag, mert kellően erős, ugyanakkor rugalmas és áttetsző. Az LDP-hez annak függvényében adagolnak különféle egyéb granulátum típusokat, hogy éppen milyen végtermék készül.
Ha épp színes fóliát gyártanak, akkor színes mesterkeveréket adagolnak pluszban, ha tasak készül majd a fólióból, akkor LLDP-t, azaz liner low density polietilént, ha pedig például az elektronikai szektor számára gyártanak csomagolóanyagot, akkor antisztaktikus granulátumot használnak. És ezen felül természetesen szinte mindig van a mixben újrahasznált, avagy regranulátum is.
Megszületnek a buborékok
Az LDP 25 kilós zsákokban érkezik az üzembe, a granulátumot először a feldolgozógépbe öntik. A bekevert granulátum-mix az extruderen belül felmelegszik, majd a megolvadt anyagot, a víztiszta polietilént egy csigaprés rányomja egy hengerre. A trükk, hogy a henger lyukacsos, a belsejében létrehozott vákuum beszívja az olvadt fóliát, ennek hatására pedig kialakulnak a buborékok.
Az extruderen belül párhuzamosan egy másik, nem lyukacsos hengeren sima fólia is készül. A rendszer a sima fóliát azonnal egyesíti a buborékos oldallal, ezzel pedig lényegében elkészült a légpárnás fólia.
A fólia oldalait, hogy párhuzamosak legyenek a szélek, egyenletes legyen a vonalvezetés, egy-egy sávban ezután levágják. A levágott anyag nem vész kárba, 100%-ban újrahasznosul. Itt helyben regranulátumot gyártanak belőle, majd az alapanyaghoz keverik.
Amikor egy tekercsnyi fólia elkészült, kartonpapírmagra tekercselik. A fóliából 100 és 250 méter hosszú kiszerelések készülnek.
A bubifólia és az érdekességek
Amilyen egyszerű az anyag, olyan sok érdekesség van körülötte. Kezdjük azzal, hogy a fóliát a feltalálója eredetileg tapétának szánta.
1957-ben, egy belsőépítészettel foglalkozó amerikai mérnökpáros, Alfred Fielding és Marc Chavannes ugyanis 3D-s tapétát szerettek volna létrehozni. Két zuhanyfüggöny összehegesztése révén meg is született a fólia, ám az alkotás dizájnelemként nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
A csomagolóipar viszont gyorsan meglátta a könnyű, áttetsző és strapabíró anyagban a fantáziát és elkezdte használni. 1960-ban az IBM első számítógépeit már ilyen csomagolás védte, a siker pedig innentől garantált volt. Mivel a levegő kiváló hőszigetelő, ma már használják például fóliasátrak, vagy épp teniszsátrak telepítésénél is a légpárnás fóliát, de azért a fő felvevő természetesen továbbra is a csomagolóipar.
És érdekes az is, hogy akinek az anyag a keze ügyébe kerül, akár csak megszokásból, akár direkt, stresszoldásból, de azonnal pattogtatni, durrogtatni kezdi. Kifejezetten a pattogtatók kedvéért itt, a sződi üzemben gyártanak a zsebkendőhöz hasonló kiszerelésben stresszoldó dobozokat, Amerikában pedig van “Bubble day”, amikor pl. versenyezni lehet, hogy ki tud adott idő alatt több buborékot kilyukasztani.
A videóban természetesen van még egy csomó érdekesség a fóliával kapcsolatban, például, hogy miért szeretik kifejezetten az anyagot a fuvarozó cégek (vajon miért?:) és miért nagyon hatékonytalan a tárolása (vajon miért?) Ja és kipróbáltam, hogy milyen végigmenni biciklivel egy bubafólia szőnyegen.
A cikk és a videó a Reményi kft. támogatásával készült.
Gyetván Csaba blogja 