A karácsony közeledtének bombabiztos jele, hogy megjelenik a boltok polcain a szaloncukor. Én sem hagyom ki a témát, ám mielőtt belemennék, hogy mit láttam a Keszthelyen a Lissé szaloncukogyárában, pár dolgot vegyünk át.
A szaloncukor története, nevének eredete
A szaloncukor neve a reformkorból ered, ekkor ugyanis a polgári lakások előszobájában, a szalonban állt a karácsonyfa. A név kitalálójának pedig Jókai Mórt tartják, állítólag ő nevezte először “szalonczukedlinek”a fán csüngő cukorkát.
Ez németes hangzású név, akkortájt ugyanis még az egész Monarchia területén népszerű volt a szaloncukor, mára viszont gyakorlatilag csak nálunk maradt meg. Nálunk viszont nagyon is: családonként két kilógramm az átlagfogyasztás évente. (A statisztika kénytelen évekkel számolni, de ez adat inkább csak pár hétre vonatkozik:)
Szaloncukor gyártás
A lényeg tehát: sok szaloncukor kell, a gyárak ennek megfelelően már nyáron nekiállnak gyártani. A Lissé keszthelyi édességgyárában közel 350 tonna szaloncukrot készítenek júniustól decemberig. A nagyüzem a nyári időszak, a karácsony előtti hetekben már az utolsó adagok készülnek, hisz ekkorra már boltokban kell lenni a szaloncukornak.
Bármilyen verzióról legyen is szó, a gyártás folyamata eléggé hasonló. Először a tölteléket készítik elő – esetünkben ez most a karamell – amit aztán a gép garatjába adagolnak. Ezután egy formázóhenger megformázza a testet, az úgynevezett corpust.
Amikor a corpus kész, akkor jöhet rá a csoki. Ez az esetek egy részében tejcsoki, máskor étcsoki, alapvetően a töltelék “dönti el”, hogy melyik. Érdekes, hogy kezdetben a szaloncukor még csak egy bevonat nélküli fondant volt, a csokimáz csak a 60-es években kezdett terjedni. A corpusra a csokit rá kell dermeszteni, ezért a szaloncukrokat végigküldik egy 9 celsius fokos, 10 méter hosszú hűtőalagúton.
Mint Jani bácsitól, a helyi szakitól megtudtam, azért nem lehet hidegebb az alagútban, mert megváltozna a csoki kristályszerekezete. Márpedig a csoki nem lehet keserű, nem lehet töredezett vagy matt, éppen ezért nagyon nem mindegy milyen csokibevonót alkalmaznak. A Lissénél például az étcsokis verziókhoz Belgiumból importálják a csokoládét. Ha a csoki megdermedt, már csak a csomagolás van hátra.
Ma már a csomagolás is “hot topic”, és a gyártók nem csak az ízek terén bővítik a kínálatot, de a csomagolók terén is. A 60-as, 70-es években még sima fehér vagy épp ezüstös papírba csomagolták a szaloncukrot, talán még sokaknak rémlik a híres Konzum márka.
Akkoriban a fák díszítíse is egyszerűbb volt, ahogy azonban “durvul” a fadizájn, a csomagolópapírok is egyre csillogóbbak és színesebbek. Persze azért a klasszik színpárosítások megmaradtak: a kék a kókuszos, a piros marcipános, a sárga pedig zselés.
Zselés, kókuszos, karamellás és az új ízek
Apropó zselés szaloncukor: még mindig ez a király, egyértelműen ebből vesszük és esszük a legtöbbet, mint ahogyan töretlenül népszerű a hagyományos kókuszos és a karamellás verzió is.
De! Azt tapasztaltam a gyárban, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a különleges, már-már extrém ízkombók is. Kóstoltam például sárgabarackos-marcipánost és alkoholos-meggyes marcipános szaloncukrot is. Az ízük mellett ezek különlegessége, hogy igazi német marcipánból készülnek.
Az év slágere pedig, legalábbis az előrendelések alapján, a szilvás-marcipános verzió lehet. Nos alapos tesztelés után ki kell jelentsem: ezen egyáltalán nem csodálkozom:)
Ha szereted a Hogyan készül? tartalmakat, kövess a Facebookon, az Instagramon és a Youtubeon is.
/A cikk a Lissé támogatásával készült./
Gyetván Csaba blogja 
Elmennék egyszer megnézni a képek önmagukért beszélnek meg is osztom hogy aki nem járt ott az is lássa !!!
KedvelésKedvelés