A festékek szezonja a tavasz, hisz a tavaszi “nagytakarítással” gyakran együtt jár a szobák falának a tisztasági festése vagy épp a kerítés átmázolása. Ezért én is erre az időszakra időzítettem a festékgyári látogatást.
Egy átlag felhasználó számára a bevezetőben említett két fajta festési eljárás tekinthető az alapnak. A szobák festéséhez többnyire vízbázisú, a fém és fa felületekre pedig oldószeres alapú festékeket használunk (vagy használ a szobafestő/mázoló). A két festéktípus között sok különbség van, de a legfontosabb mindenképpen az, hogy a fémre/fára használt festékekben van oldószer (többnyire lakkbenzin), míg a falra kerülő festékben nincs.
Festékek fémre és fára
Itt ebben a posztban csak az oldószeres festékekről lesz szó, egyrészt mert érdekesebb – összetettebb a téma, illetve azért is, mert a forgatás során csak az üzem oldószeres részén jártam.
Az oldószeres üzem szó szerint veszélyes üzem, elektronikai eszközöket a robbanásveszély miatt csak egy speciális mérőeszköz kíséretében lehet bevinni, emellett a védőszemüveg, a láthatósági mellény és a füldugó használata is kötelező. (Épp ezért csak jelentős óvintézkedések után léphettünk be a kamerákkal, mikrofonokkal az üzem területére.)
Az oldószeres üzem két nagy egységből áll. Az egyik felén készülnek a fehér festékek, míg a másik részen az összes többi szín. Elsőre ez picit aránytalan leosztásnak tűnhet, de ha belegondolunk, hogy akár a korlátok, akár az ablakkeretek leggyakrabban fehérek, ráadásul fehérek az alapozó festékek is, már nem is annyira fura a leosztás.
Így készül a festék
Bármilyen színű legyen is a festék, mindenképpen egy festékpasztából indul a gyártás, amit itt készítenek el, a hatalmas keverőtartályok egyikében, pigmentekből és különböző alapporokból. Ahogy a nevében is benne van, a festékpaszta egy ragacsos, masszaszerű anyag, amit először nagy mennyiségen legyártanak, majd felporciózzák a gyártási tételekhez szükséges darabokra. Nyilván fehér festékpasztából kell a legtöbb, hisz ezt nem csak a fehér festékekhez használják, de a többi szín különböző árnyalatainak kikeveréséhez is.
A festékek színét adó pigmentek oldhatatlan, fimomra porított, szilárd szemcsék. A fehér festék színét például a titán-dioxid adja, amit ételszínezékként is alkalmaznak, de lehet a fehér pigment alapanyaga a kalcium-karbonát, avagy a mészkő is, míg a fekete színt leggyakrabban a korom pigmentje, a piros festék színét pedig a vas-oxid pigmentje adja.
A “festés tudománya” nagyjából egyidős az emberiséggel, hisz már az ősmeber is igyekezett életének legfontosabb eseményeit a barlang falán megörökíteni. Ráadásul a barlangrajzokhoz ugyanazt a kormot használta, ami a mostani fekete festékeknek is a pigmentje. A festékekhez a színanyagot évszázadokig a természet szolgáltatta, gondoljunk csak az olyan festőnövényekre, mint a sárgát adó sáfrány, a lilát adó bodza és áfonya, vagy épp a kékfestők által használt indigó. A múlt század elején a vegyipar fejlődésével jelentek meg az első szintetikus festékek, ám mint látjuk a pigmenteket sok esetben továbbra is a természet adja.
Az elkészült és megfelelő arányban kiporciózott festékpasztához a következő lépésben és már egy másik tartályban hozzáadják a műgyantát és az oldószert, valamint a száradásért felelős adalékanyagokat. (Ez utóbbia pontos listáját és felhasználásuk arányát a festékgyárak -érthetően – hét pecsétes titokként kezelik.)
A műgyanta elődje a fenyőgyanta volt, ám a festékipar növekedésével természetes gyanta már nem állt rendelkezésre elégendő mennyiségben, így kémikusok megalkották a műgyantát. Ennak az állaga – legalábbis egy laikus számára – épp olyan mint az igazi gyantáé és a szerepe is ugyanaz: tulajdonképpen ez tartja fenn a fémen és a fán a festéket.
A beadagolt oldószer többnyire lakkbenzin, ennek a szerepe, ahogy a nevében is benne van, az hogy feloldja a festékpasztát. A kevergetés mellett az oldószer révén lesz a festék állaga selymes és tejszerű. Az EU-s direktívák szerint egyébként folyamatosan és jelentős mennyiségben csökkenteni kell a festékekben az oldószer mennyiségét, ez pedig komoly kihívást jelent a gyártóknak, ugyanakkor nyilván sokkal jobb a felhasználónak. Azt nem tudom mennyire lehetett masszív “benzinszag” az üzemben az EU-s szigorítások életbe lépése előtt, most szinte semmit nem lehetett érzékelni az oldószer jellegezetes bukájából.
A hatalmas lapátokkal rendelkező üstben a festéket hosszú órákon át kevergetik, majd ha már teljesen homogén az anyag, megkezdődik a kiszerelés, avagy a töltés.
Hogyan készül?
Nagyjából ugyanezek a lépések szerepelnek az alábbi Hogyan készül? videóban is, de természetesen ettől még érdemes megnézni, mert filmes formában minden sokkal látványosabb.
Ha szereted a Hogyan készül? tartalmakat, kövess a Facebookon, az Instagramon és a Youtubeon is.
/A cikk és a videó a PPG Trilak támogatásával készült./
Gyetván Csaba blogja 