“A mészkő tengeri kagylók, csigák vázának és egyéb szerves törmelékeknek az évmilliók alatti felhalmozódása révén képződik a tó- vagy óceánvízből kalcium-karbonát kicsapódása során.” Ez így nagyjából mindenki előtt ismert. Ám, hogy hogyan lesz a mészkőből mész és aztán mire használják, az már talán kevésbé, pedig alig van olyan területe az életünknek, ahol ne lenne jelen a mészkő, vagy a mész.
A bánya
A Carmeuse Európa egyik legnagyobb mészgyártója, a Kassa mellett található bányájukban néztem meg, hogyan bányásszák a mészkövet, aztán a feldolgozás lépéseit is megmutatták.
A méhészkei bányát, ami egyébként az Aggteleki-karszt szlovákiai oldalán található, az 1960-as években nyitották, a napi kitermelés 8-10 ezer tonna. (Kb. ennyi a feldolgozó üzem napi kőigénye.) Aznap, mikor ott jártam, egy nagyjából 80 méter hosszú és 5 méter széles falat robbantottak le.
Első lépésben 10-15 méter mély lyukakat fúrnak a falba, ebbe engedik bele a robbanószert több rétegben. Az egyes lyukak kábeles összeköttetésben állnak, így amikor az első megkapja a kezdeti “szikrát”, szép sorban berobban a többi is. A robbantás természetesen nagyon szigorú biztonsági feltételek mellett zajlik, a kis fülkében, ahonnan indítják a folyamatot csak a két robbantómester tartózkodhatott, én csak tisztes távolságból nézhettem, persze így is óriási élmény volt. (A lenti videó, azt hiszem, nagyon jól visszaadja az egészet.)
Ami még feltűnt: ma már egy kőbányában is nagyon modern gépeket és eszközöket használnak. A robbantás előkészítéséhez drónok által készített légifelvételekből 3D-s ábrákat készítenek, ezáltal ugyanis precízebben tervezhetővé és biztonságosabbá válik a robbantás folyamata. Az említett, előkészítő lyukak fúrása során pedig minden esetben mintát vesznek az kőzetből, a mészkőőrleményt pedig laborban analizálják, hogy eldöntsék, mire lesz jó az adott anyag, cementgyártás, vagy épp vasipari alkalmazás, stb.
Egy bánya feltárása, avagy a kitermelés egyébként nem ad hoc alapon zajlik, hanem lépcsőzetesen haladnak fentről lefelé piramisszerűen, mindezt az omlásviszály miatt. A méhészkei bányában, ahol tehát kb. 60 éve folyik a kitermelés a becslések szerint még nagyjából 200 évre elegendő alapanyag található.
A kitermelésnél szabály, hogy a hegy természetes kontúrja nem változtatható meg a bányászat révén. Azaz teljesen egy hegyet elhordani nem lehet. Az EU-s direktíváknak megfelelően egyébként azon bányáknál, ahol a kitermelés befejeződött, sort kell keríteni a rekultivációra.
Ide tartozó részlet még, hogy Méhészke településen a Carmeuse-nek van egy szeizmográfja, ezzel időről időre ellenőrzik, hogy a határon belül vannak-e a szeizmikus értékek, azaz, nem zavarja-e a faluban élők életét a bánya.
A mészkövet évszázadok óta használja építőanyagként az emberiség, hisz tartós és jól faragható, mészkőből épültek a gízai piramosik, a Colosseum, a Westminster apátság, de mészkő burkolattal rendelkezik a magyar Országház épülete is.
A feldolgozás
Megvan tehát a mészkő, ahhoz hogy meszet lehessen belőle csinálni, még a bányában egy törő-zúzó gépen apróbb méretűre törik, majd vasúton szállítják a feldolgozóba. Itt az első és egyben a legfontosabb gyártási lépés a kiégetés. A kő futószalagon jut az óriási függőleges kemencébe.
A mészégetőké ezer éves szakma, de a kezdeti, pici, fával fűtött kemencéket mára felváltották a több tonna kő égetésére alkalmas, modern kemencék. Tizenhat órát tölt egyébként a kő a kemencében, aminek legmelegebb részén, a közepén 1000 ℃ a hőmérséklet.
A technológia következő fontos lépése az üzemben az, hogy az égetéssel keletkezett darabos meszet lisztfinomságúra őrlik, majd hidratálják, azaz felvizezik. Amikor csak minimális mennyiségű vizet adagolnak hozzá, épp annyit, hogy a porállag megmarad, mészhidrátról beszélünk, a nedvesebb, iszaposabb oltott mész pedig több víz beadagolásával készül. A végtermék az üzemből teherautókon, vagy vasúti kocsikon távozik.
Mire jó?
Röviden: nagyon sok mindenre, a mész túlzás nélkül az emberiség egyik legfontosabb anyaga. Itt van mindjárt a fehér szín, kis túlzással, ami a világon fehér, az a mésztől fehér, a finomra őrölt mészpor ugyanis lényegében minden fehér festék alapja. De használják a meszet például kristálycukor derítésére is és tulajdonképpen a papír is ettől fehér.
Az alumíniumgyártáshoz pedig azért kell mész, mert ezzel választják el az alumínium oxidot a bauxittól, de fontos az acélgyártás során is. Lényeges szerep jut a mésznek a mezőgazdaságban, használják például növényegészségügyi megfontolásból, terméshozam növelésre, savas talajoknál PH beállításra, állattartó telepeken pedig ólak fertőtlenítésére. Ha fel kéne sorolni a covid elleni harc legfontosabb szereplőit, ott is előkerülne a mész, vagy a mészkő, hisz lényegében minden orvosi célú műanyag eszköz, vérzsákok, gumikszetyűk, orvosi csövek előállításához szükség van rá.
És akkor még nem esett szó a legfontosabbról, az építőiparról. A mészkövet régóta használja az emberiség építőanyagként, hisz jól faragható, de nagy felhasználók a cementgyárak is, mivel a kiégetett mészkő brutális kötőerővel rendelkezik. És ha már Kassán jártam: A nemrég épült, Miskolcot Kassával összekötő autópálya-szakasznál a talajstabilizálásához használtak meszet.
A témáról természetesen készült videó is, amiből sok más egyéb mellett kiderül az is, hol és miért alakult ki a mondás, hogy “Megy, mint a meszes”.
Gyetván Csaba blogja 