Hogyan készül? A Hollóházi porcelán

A porcelángyártás nem biztos, hogy az a téma, ami elsőre mindenkit felvillanyoz, de ha picit túllépünk a szekrényből csak nagy ritkán elővett étkészleten, vagy a nagyi tévéjén díszelgő porcelándelfinen, akkor ebben a témában is lehet találni rengeteg érdekességet.

Mi az a porcelán?

Míg a cserepet, téglát sima agyagból égetik, a porcelán esetében egy agyagásvány, méghozzá  a kaolin (más néven porcelánföld) az alapanyag. Ehhez adnak földpátot (a jobb olvaszthatóság miatt) és  kvarchomokot (a nagyobb áttetszőség miatt). Az egészet vízzel összekeverik, a keletkezett zagyot először kipréselik, majd 1200-1400 fokon mázasan kiégetik, végül pedig dekorálják.

A porcelánt áttetszőssége és fehérsége miatt a kerámiaipar legnemesebb anyagának is mondják, volt idő mikor fehér aranynak nevezték. Törése kagylós, a nevét is egy az olaszok által “porcelánnak” nevezett tengeri kagylórájól kapta, állítólag.

Poercelán történelem

Először természetesen a kínaiak készítettek porcelánt a 8. században, Európába pedig a középkor keresztes lovagjai hozták be és gyorsan elég népszerű is lett. Mi, magyarok kifejezetten jól állunk porcelán ügyben, három “neves márkánk” is van: a Herendi, a Zsolnay és a Hollóházi. Mindegyik “leg” valamiben, a Hollóházi például hazánk legrégebbi, folyamatosan ipari tevékenységet folytató porcelánmanufaktúrája.

Ami annyit jelent, hogy…

… Hollóházán indult el legkorábban a termelés, más kérdés, hogy kezdetben (az 1700-as évek végén) még üveghuta működött itt. A Zemplén sűrű erdeiben adott volt ugyanis a rengeteg fa – ezzel fűtötték a hutát – és volt bőven kvarchomok is, ami meg az üveggyártás alapja.

Pár évtized múlva aztán a gyár átállt kőedények gyártására: korsókat, dísztányérokat, kulacsokat állítottak elő, gyakorlatilag a teljes vidéket innen látták el edényekkel. Érdekesség, hogy ekkortájt a fizetés egy részét edényben kapták a dolgozók, amit aztán a tokaji vásárban elcseréltek gabonára (vagy borra:). A szorzó kétszeres vagy háromszoros volt: tehát kétszer vagy háromszor megmerítették az edényt gabonával, mielőtt átadták.  (A bornál nem tudom a szorzót:)

A hollóházi gyár az 1900-as évek közepén váltott kőedényről porcelánra és azóta ez a fő csapásirány. Az alapanyagot (ami tehát kaolin, földpát, kvarchomok) ma már a gyárak nem bányásszák, hanem egy előre bekevert mixként veszik meg. Az egyes “porcelánmárkák” tehát javarészt inkább motívum és színvilágukban különböznek. Hollóháza fő színei a zöld, a kobaltkék és az arany.

Ajándék Hollóházi

A múlt rendszerben nagy divat volt állami protokoll ajándékként porcelánt osztogatni, az alábbi váza érdekessége például, hogy két alkalommal is “elsütötték”: Először 1980-ban vitték ajándékul a pártállami vezetők II. János Pál pápának, majd 1987-ben pont ugyanilyen vázát kapott a II. Forma-1-es Magyar Nagydíj győztese, Nelson Piquet is.

Porcelángyártás Hollóházán

Egyébként már csak a környék miatt is érdemes ide ellátogatni, hisz az egész zemplén-abaúji régió tele van top látnivalókkal, pl. Füzér, Regéc, Boldogkő várai vagy épp Sárospatak. És persze Hollóháza, ami kirándulóhelyként is népszerű, innen indul ugyanis az 1160 kilóméter hosszú Országos Kéktúra. Akit viszont a porcelán érdekel annak a templom melletti “porcelán kálváriát” ajánlom, illetve a gyárhoz tartozó múzeumot.

Hogyan készül?

A porcelángyártás alapanyaga tehát három ásvány, a kaolin, a földpát és a kvarc. Az ásványokat először lisztfinomságúra őrlik, majd vízzel elkeverik. A keletkező masszával két dolog történhet.

Az első verzió szerint pár lépésben kipréselik belőle a nedvességet, a keletkező, jól gyurmázható hengerekből, avagy “masszabábokból” pedig korongozó gépen kisebb edényeket, tálakat formáznak. Ez volt az első “alakadási” eljárás.

A másik alakadási eljárás esetében az ásványokhoz jóval több folyadékot adnak, így egy jóval hígabb, úgynevezett öntőiszap keletkezik. A folyadékot aztán gipsz öntőformákba töltik. Ilyen módszerrel készülnek például a vázák, levesestálak, de a kisebb porcelánszobrok is. Azért gipsz öntőformát használnak, mert ez jól elvonja a nedvességet az anyagból.

Az alakadás után a kemencés égetés következik, méghozzá három fázisban. Az első, a zseniélő égetés 950 ℃-on, ezután felkerül a máz, majd jön a mázas égetés 1360 ℃-on, a porcelán itt nyeri el végső keménységét. A harmadik, 820 ℃-on zajló égetésre már csak azok a darabok mennek, amikre került valamilyen minta, dekoráció, ugyanis, itt égetik be a festéket.

Az alábbi videó ezt a folyamatot mutatja be részletesebben és persze látványosabban. Íme, így készül a Hollóházi porcelán, ami természetesen hungarikum.

Ha szereted a Hogyan készül? tartalmakat, kövess a Facebookon, az Instagramon és a Youtubeon is.

/A cikk és a videó a Hollóházi támogatásával készült./