A csapból is ez folyik… Hitek és tévhitek a csapvízről

Csapvíz témában rengeteg a “nyitott kérdés”, így a szöveges részben a hitekről-tévhitekről lesz szó, de a végén természetesen ott a Hogyan készül? videó.

A vezetékes vízhálózat megjelenése teljesen egyértelműen a városiasodás megjelenésével függ össze, hisz a falvakban szinte minden portán volt ásott kút, ami az adott ház vízellátását képes volt biztosítani. Ez azonban sem vízmennyiségi, sem ivóvíz minőségi szempontból sem volt biztonságos. (Nem fúrtak túl mélyre és ezért a kevésbé védett talajvizet termelték / termelik a kutak).

Ezan a négy módon kerülhet a csapba az ivóvíz

1. Felszín alatti, védett rétegekből: Ezt akár úgy is nevezhetném, hogy “jó mélyre fúrt kutak, komplett városokat ellátó, ipari méretű kitermeléssel”. Az egész országot tekintve az ivóvizek 35%-a származik ilyen forrásból, Budapest környékén Dabas és Érd lakosságát látják el így ivóvízzel. A kinyert víz jellemzően csak fertőtlenítésen esik át, de néha előfordul, hogy tisztítani is szükséges.

2. Parti szűrésű kutakból: Ahogy a nevében is benne van, valamilyen folyó partján nyerik a vizet, amit ott helyben meg is szűr a parti kavicsréteg. Ilyen forrásból is sok csapvíz származik idehaza, nagyjából szintén 35%. A folyamat lényege annyi, hogy például a Duna azon szakaszai mentén, ahol kiemelkedő a vízminőség (a Szentendrei sziget környéke ilyen), a medertől 30-50 méterre, a kavicsos parton kutakat fúrnak. A szűrést a kavicságy végzi el és bármilyen hihetetlen, a szűrés után a víz már akár iható is lenne, de természetesen még egy fertőtlenítésen átesik (ez a klórozás). Ehhez persze az is kell, hogy maga a folyó vize alapból jó minőségű legyen, a Duna vize pedig minden híreszteléssel ellentétben kiváló, az elmúlt években ugyanis szigorodott a hajózás, bezárt néhány nagy szennyezőnek számító szlovák papírgyár és épült jó néhány szennyvíztiszító. Parti szűrésű kutat egyébként még az is látott, aki azt hiszi, hogy még soha, ilyenek például a folyók menti vízügyi telepeken egymás mellett sorakozó betonozott kúpok.

3. Karsztvizes forrásból: A mészkő és dolomithegyek gyomrában található karsztvíz is kinyerhető ivóvíznek, a hazai csapvizek nagyjából 25%-a származik karsztvizes forrásból. A Vértesben és például a Bakonyban áll ilyen víz rendelkezésre nagyobb mennyiségben. A karsztvizek jellemzője, hogy semmilyen tisztítást nem igényelnek, maximum lágyítást, mert a kőzetekből kioldott kalcium és magnézium miatt elég kemény vizekről van szó.

Ahol az előző három verzió egyike sem opció, ott felszíni vizekből nyerik az ivóvizet, például ebből a célból hozták létre a Lázbérci víztározót is a 60-as években az Upponyi-hegység völgyében, ahonnan Kazincbarcikát és Ózdot látják el ivóvízzel. (De egyes balatoni városok ivóvízellátását is felszíni víznyeréssel oldják meg, az egyébként szintén kiváló vízminőségű tóból nyert vízzel). Ilyen esetben természetesen komolyabb víztisztítási folyamaton esik át a víz, mielőtt a hálózatba kerül.

Fertőtlenítés, klór, vízminőség

Ez részletesen benne van a videóban, így nem is nagyon mennék itt bele, a lényeg annyi, hogy a fertőtlenítés miatt klórt muszáj alkalmazni. (Ha nem lenne klór, akkor gyaníthatóan mindenki azzal jönne, hogy “micsoda? csupán egy kavicságy által megszűrt Duna vizet iszunk?”) A klór egyébként oldott állapotban nem káros az emberi szervezetre, ami káros, az a trihalometán, ami egy szerves klórszármazék, ennek a vízben való jelenléte viszont gyakorlatilag mérhetetlen, a magyarországi csapvizek jellemzően a határérték tizedét sem tartalmazzák.

Szennyvíz egyenesen a Dunába?

Szennyvíz kérdésben is nagyjából ugyanakkora homály van a fejekben, mint csapvíz ügyben, de a lényeg, hogy igen, a wc-n lehúzott, lefolyón leengedett szennyvíz visszajut az élővizekbe. DE!! csak azután, hogy a szennyvíztisztító telepen átesett egy nagyjából 10 pontos mechanikai és biológiai tisztítási folyamaton. A részleteket itt most nem taglalom, mert erre is lesz egy külön bejegyzés, de mire a tisztított szennyvíz visszajut a folyóba, még nem ivóvíz minőségű, de már semmilyen kárt nem tud okozni a természetben.

A víztornyok szerepe

Ez egy picit off-topic, de ha már ennyire körüljárom a témát, akkor a víztornyokkal is érdemes foglakozni, mert szerintem ezekről is általában max annyit tudunk, hogy hatalmas fém buzogányok vagy betontornyok, amik elrondítják a tájképet.

Ez így van, viszont szükség van rájuk, ugyanis nem elég előállítani/kinyerni a csapvizet, azt el is kell juttatni a háztartásokba megfelelő nyomással. Az egyik eset mikor egy magasabb pontból a víz egyszerűen lefolyik az alacsonyabba (pl. az említett Lázbérci víztározó – Kazincbarcika). Ebben az esetben a szintkülönbség miatt állandó a nyomás a hálózatban, ha azonban nincs meg a szintkülönbség a kinyerés helye és a végfelhasználó között, mesterséges magaslatot kell létrehozni, hogy állandó legyen a nyomás és a vízellátás folyamatos legyen, erre szolgálnak a víztornyok. (Nem akartam leírni a közlekedőedények szót, de végül mégis leírtam:)

Csapvíz kontra ásványvíz és tisztított víz

“Csapvizet csak fürdésre, mosásra használjuk, inni kizárólag ásványvizet szoktunk” vagy “Csapvizet iszunk, de előtte víztisztító berendezéssel megtisztítjuk”

Elég gyakran találkozni manapság ilyen hozzáállással, úgyhogy kezdjük az ásványvízzel: ahogy a nevében is benne van, az ásványvíz bőségesen tartalmaz ásványokat, ami jó, de ha eltúlozzuk az ásványbevitelt, akkor nőhet például a vesekő kialakulásának a veszélye és az izületeinkkel sem teszünk feltétlen jót. Arról már nem is beszélve, hogy az ásványvizet Pet Palackban visszük haza, aminek a lebomlási ideje min. 300 év. Ráadásul az ásványvíz kb. 400-szor drágább, mint a csapvíz (egy magyar család átlagosan 70 ezer forintot költ évente ásványvízre).

Víztisztító berendezések: Alapvetően ezekkel is az van, hogy be kell ruházni, aztán ha nem ellenőrzi rendszeresen szakember a működésüket, akkor simán kialakulhat baktériumtenyészet a belsejükben. Víztisztító berendezésekre igazán Ázsiában és Afrikában van szükség, Európában semmi nem indokolja, hogy tisztítani kellene a már a többszörös laborkísérlettel bevizsgált vizet. Idehaza egyébként a csapvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszernek számít, hiszen heti rendszerességel és több mint 56 szempont szerint vizsgálják. A Duna Menti Regionális Vízmű például – az ő verőcei kútjaiknál jártam – évente 10.000 vízvizsgálatot végez.

Ennyit a beveztőnek, vagy általános tévhit eloszlatónak, jöhet a szokásos 7-8 perces Hogyan készül? videó. Illetve előtte még egy elég erős pár sor a vízről a Kis Herceg írójától, Antoine de Saint Exuperytől:

“Víz, ha csak az életünkhöz lenne szükséged rád, de magad vagy az Élet!
Nincs arra szó, mily fenséges enyhülést ad csodás üdeséged.
Hajdan volt erőnk ha kihunyt már bennünk, visszahozod menten,
S lelkünk kiapadt forrásai ismét áramlanak rendületlen.
Köszönet illet téged, örök hála:
Te vagy a Föld legpompásabb adománya!”

Az oldal alján kommentben írd meg tapasztalataidat az ecettel kapcsolatban, vagy  várom kérdéseidet, ötleteidet. üdv, Csabi