Így lesz tiszta víz a szennyvízből

“A szennyvizet simán belengedik a Dunába?” “A gyógyszermaradványokat nem lehet a vízből kiszűrni..” stb. stb. A szennyvízzel kapcsolatban is legalább annyi tévhit él, mint a csapvízzel kapcsolatban, így az írásos részben ezúttal is inkább az alapdolgokkal-tévhitekkel foglalkozom, a hogyan készül? részletek pedig a végén, a videóban találhatók.

Mi lesz a szennyvízzel?

A mai értelemben vett csatornahálózat nagyjából a városiasodással-iparosodással egyidős, ekkortájt (vagyis az 50-es, 60-as években) épültek az első szennyvíztisztító telepek is. Hogy mi volt korábban és mi történik manapság a lefolyóba engedett szennyvízzel, az a lenti videóban részletesen benne van, de a lényeg, hogy több lépéses mechnaikai és biológiai tisztításon esik át, vegyszert pedig csak a növényi tápanyagok (pl. foszfor) eltávolítására használnak.

A szennyvíztelepre beérkező “trutyiból” melléktermékként lesz szennyvíziszap, amit némi rothasztás után trágyázó anyagként használnak, lesz biogáz, amivel például gázmotorok generátorát hajtják, de ami a lényeg: lesz tisztított szennyvíz, ez kerül vissza az élővizekbe. Vagyis, aki a Duna vizét issza, az valóban a saját  – de már tisztított – vizét issza vissza.

A gyógyszermaradványok kiszűrhetők?

A csapvíz fogyasztásával szemben felbukkanó legújabb keletű ellenérv az, hogy a különböző gyógyszer- és hormonkészítmények maradványait nem tudják kiszűrni a szennyvíztelepeken, így azok visszakerülnek az élővizekbe, majd a csapvízbe is bejutnak.

A Kecskeméti szennyvíztisztító telepen, ahol a videó készült, természetesen ez is szóba került, próbálom leegyszerűsítve tálalni, mi a helyzet ezzel a kérdéssel. Magyarországon a lakosság ivóvízzel való ellátása nagyrészt felszín alatti vizekből történik, ilyen esetben fel sem merül a kérdés, hogy tartalmazhat-e a víz bármilyen jellegű gyógyszer, vagy hormonmaradványt, hisz a védett rétegek több száz méter mélyen vannak.

Felszíni víznyerés – például parti szűrésű kutak esetében – előfordulhatnak gyógyszer és hormonmaradványok, ám gyakorlatilag kimutathatalanul alacsony mennyiségben.

Számokkal szemléltetve: Ha például – az egyébként extrém magas értéknek számító – 100 nanogramnyi ibuprofen maradvány kerülne kimutatásra egy liter vízben a kontrollvizsgálat során, akkor is kb. 20 millió pohár vizet kéne meginni, vagy napi két liter csapvíz elfogyasztásával számolva, 5500 évnek kellene eltelni ahhoz, hogy egy teljes tablettányi fájdalomcsillapító hatóanyag kerüljön a szervezetünkbe. Az őszinte, vagy helyes válasz tehát az, hogy nem kerülnek kiszűrésre a gyógyszer vagy hormonmaradványok, de nincs is mit kiszűrni.

Mindezek egyébként a csatornában élő hormonoktól óriás mutánsokká fejlődött patkányokkal kapcsolatos sztorik valóságtartalmát is árnyalják, azaz ilyenek maximum fikciós regényekben léteznek. Zsírszörnyek viszont nagyon is vannak, méghozzá főként a nagyvárosok alatti csatornarendszerekben, ám a poént ezekkel kapcsolatban nem lőném le,  az alábbi 6 perces videóban ott van úgyis a lényeg, mint ahogy minden fontos kérdés a szennyvíztisztítással kapcsolatban.

Ha szereted a Hogyan készül? tartalmakat, kövess a Facebookon, az Instagramon és a Youtubeon is.

/A cikk és a videó a Mavíz támogatásával készült./