A paraszti világ mesterségeit sokszor a “kényszer szülte”, azaz ahol nem volt túlzottan jó minőségű termőtalaj és nem lehetett igazán megélni a földművelésből, ott más módon használták ki a természeti adottságokat. Az Őrség agyagos talaja például kedvezett a fazekasség kialakulásának, a Körös mentén a kosárfonás mestersége terjedt el a fűzfa miatt, a Mátrában-Bükkben pedig az üveggyártás honosodott meg, a hatalmas erdőségek ugyanis jó fűtési tulajdonságokkal rendelkező faanyagot szolgáltattak az üveghuták fűtéséhez.
A ma már közigazgatásilag Pásztóhoz tartozó Mátrakeresztesen is üveghuta volt kezdetben, aztán amikor 17. században az üveggyártás lecsengett, új megélhetési forma után kellett nézni a falunak. Mivel a fa adott volt, kézműves fatermékek előállítására álltak át, a “csúcstermék” pedig a fakanál lett. (A “csúcstermék” kifejezés használata nem túlzás, az 1900-as évek közepén egész Európát innen látták el fakanállal).
Öt-hat családi műhely még most is működik a faluban, de a helyben élő fiatalok nem kimondottan ebben a mesterségben látják a jövőjüket, így alighanem egyfajta kordokumentumként is szolgál majd a videó, amit készíthettem. Nagy-nagy köszönet ezért a rendkívül bájos mátrakeresztesi csapat minden tagjának, név szerint: Sálek Ferencné, Holtner Lajosné, Nágel Józsefné, Varga Sándorné, Odler Gyuláné, Király Károlyné és Király Jenő. És külön köszönet Bottyán Katalinnak, aki a szervezésben segített sokat.
Ha szereted a Hogyan készül? tartalmakat, kövess a Facebookon, az Instagramon és a Youtubeon is.
De cukik a nénik:)
KedvelésKedvelés