A kukorica a világ legnagyobb mennyiségben termesztett növénye, nálunk nyár közepétől érik. A betakarított kukoricával sok minden történhet, de a kimenetelek közül talán a legérdekesebb (vagy leglátványosabb), ha konzerv lesz belőle.
Két nagyobb kukoricatípus létezik: a takarmány kukoricának keményebbek a szemei, alacsonyabb a cukor és magasabb a keményítőtartalma (itt a cikk arról, hogyan készül belőle bioetanol), míg a számunkra most érdekesebb csemege kukoricának a szemei puhábbak és magasabb cukortartalommal bír.
A betakarítás
A csemegekukorica betakarítását kombájnok végzik, de amikor láttam ezeket a gépeket munka közben, akkor picit át kellett fogalmaznom a fejemben mindazt, amit a kombájnokról tudtam, vagy gondoltam. A mai gépek már akár 7-8 km/órás sebességgel is képesek haladni a sorok között (ez nagyjából egy átlagos ember futási sebessége), ezen tempó mellett pedig egy óra alatt akár 18 tonna kukoricát takarítanak be. A levágott növényeket a gép kései a szártól is azonnal megszabadítják, a kombájn puttonyába már csak a cső kerül. Amikor a puttony megtelt, a csöveket átöntik egy teherautóba, ami az üzembe szállítja a kukoricát és azonnal megkezdődik a feldolgozása.
Hogyan készül?
Ha valaki azt gondolná, hogy a feldolgozás lépései kimerülnek abban, hogy az üzembe beérkező csövekről levágják a szemeket, majd azokat dobozba töltik, az téved. A csemege kukorica feldolgozása az egyik leglátványosabb és legtöbb lépésből álló folyamat, amit valaha láttam. Mivel a lenti videó nagyon részletesen és látványosan bemutatja a lépéseket, itt csak végigveszem a legfontosabbakat.
Az üzembe kerülő kerülő kukoricát először megtisztítják a csuhélevelektől. A paraszti világban a kukoricafosztás közösségi esemény volt, a falu apraja-nagyja részt vett a kézimunkában, itt már természetesen gépek végzik a fosztást. (A levelet tulajdonképpen lekoptatják a csőről, és mivel nagy a tápértéke, állati takarmányként hasznosítják.)
A gyártásban a már levelüktől megtisztított kukoricacsövek először elhaladnak egy kamerarendszer előtt. A kamerák azt figyelik, hogy sikeres volt-e a fosztás illetve hogy van-e esetleg nem tökéletes, elszíneződött cső a tételben. Ha igen, a rendszer azt sem engedi tovább és ugyanúgy állati takarmány lesz belőle, mint a lefosztott levelekből.
Az ép és minden szempontból tökéletes csövek a morzsolóba kerülnek. A morzsolás ma már inkább vágás, hiszen az emberi kezek finom, morzsoló mozdulatait gépekkel még nem lehet elvégezni, így itt tulajdonképpen levágják a csőről a szemeket. Természetesen a cső sem kerül selejtezésre, ebből is állati takarmány lesz. A videón nagyon szépen látszik, ahogy a kukoricacső áthalad a kések között és a szemek egy pillanat alatt leválnak. A gép egyébként másodpercenként két csövet is “kivégez”.
A csőről levágott szemek a következő lépésben szállítószalagon úgynevezett flotációs kádakba kerülnek, ahol egyrészt átmossák a tételt, másrészt egy rosta segítségével kiiktatják a nem tökéletes méretű kukoricákat.
A dobozba töltés előtt még sor kerül egy lézeres ellenőrzésre, itt az esetlegesen színproblémás, vagy sérült szemeket, vagy az esetleges torzsamaradványokat lövi ki az egyébként hatalma sebességgel haladó kukoricafolyamból a lézer.
A töltés
A még tető nélküli konzerves dobozkat, miután átestek egy előmosáson, egy felhordógép hozza a töltőterembe. A dobozok anyaga acél, így azért, hogy a felületükün lévő, rozsdásodás ellen védő ón ne tudjon a kukoricába oldódni, a belső felületeten egy fehér, speciálisan élelmiszeripari célra fejlesztett lakkréteg található.
A dobozba először az úgynevezett felöntőlé kerül, a szuperédes kukorica esetében az ízharmónia miatt ez csak némi sót tartalmaz, más típusú, vagy más piacokra készülő kukoricák esetében a felöntőlé tartalmazhat cukrot is.
A dobozok ezután a kör pályán mozgó töltögépbe kerülnek, itt kerül beadagolásra a súlynak megfelelő mennyiségű kukorica, majd pár méter további utazás után a vákumozó gépben le is zárják a dobozokat. A gyors vákumzárásra az oxidáció elkerülése miatt van szükség, különben ugyanis egy idő után bebarnulna a kukorica, ahogy például ez az alma esetében gyakran előfordul. A doboz tökéletes záródása nagyon lényeges, így ezt az üzem laborjában gyártási tételenként egy megfelelő géppel ellenőrzik.
A gyártás utolsó lépésének a hőkezelés tekinthető, ennek a hőkezelésnek köszönhető, hogy a konzerv tartósítószer használata nélkül négy évig megőrzi a minőségét. A hőkezelés után a dobozok raklapokra kerülnek, majd pedig már csak egy lépés, a címkézés van hátra. Mindez pedig videós formában:
Gyetván Csaba blogja 