Cement történelem
Bizonyos becslések szerint a víz után Földünkön leggyakrabban előforduló anyaga immár a beton. És mivel a beton legfontosabb komponense a cement, nem maradhat ki a hogyan készül? témák sorából.
A rómaiak már tudták, hogy a vulkánkitörések után maradt, ásványokban gazdag hamu remek kötőanyagként viselkedik a víz társaságában, így ők már tulajdonképpen “betonoztak”. Csak érdekességképp: adalékanyagként ott és akkor még nem kavicsot, vagy egyéb követ használtak, hanem többnyire vulkáni tufát, ez állt ugyanis nagy mennyiségben rendelkezésre. /A Pantheon épületén is felfedezhetők ennek a “könnyű betonnak” nyomai./ A cementgyártás folyamata, vagy legalábbis annak lényege ma is ugyanaz, mint régen, csak a cement előállításához szükséges hőfokokat ma nem vulkánok, hanem gigantikus kemencék biztosítják.
A mészkőbánya
Ha cementgyár és Magyarország, akkor Beremend mellett legtöbbeknek talán Vác neve ugrik be, utóbbi helyszínen, a DDC-nél néztem meg, hogyan is néz ki a folyamat. Először a Naszály-hegységet és a mészkőbányát vettük célba, a cement legfontosabb alkotója ugyanis a mészkő, ezt zúzzák porrá, majd miután némi agyagot is kevertek hozzá, cementté égetik.
A mészkőbánya marsbéli tájra emlékeztető hely, fotón se rossz, de a lenti videó jobban visszaadja a hangulatát. A Naszály ezen részét 200 millió éves dachsteini mészkő alkotja, ami a cementgyártás szempontjából igazán fontos, hogy a kő magas kalcium-karbonát és alacsony magnézium tartalommal bír. A bányában a lerobbantott köveket homlokrakodók pakolják brutális méretű teherautók billencsébe, a teherautók pedig a zúzógép garatjához viszik az 1-1,5 méter átmérőjű sziklákat.
A több lépcsős törés-roppantás után, az immár zúzalék mészkő szállítószalagon indul el a gyárba, közben egy adott ponton becsatlakozik az agyagbányából érkező szállítószalag az agyagporral. A mészkövet és az agyagot, avagy a nyerskeveréket a szalag a cementgyárba, azon belül a homogenizáló tárolóba viszi.
Irány a cementgyár
A cementgyárban az első technológiai lépés a nyersliszt gyártás. A homogenizálóból az alapanyag szállítószalagon a görgős malomba jut, aminek óriási malomkövei púderfinomságú szemcsét állítanak elő az eredetileg 0,8 milliméteres mészkő-agyag keverékből. Az őrlés után jöhet a lényeg, a kiégetés. Amit tehát régen a vulkán csinált, azt ma hatalmas kemencékre bízzák.
Kemencés égetés
A kemence egy 55 méter hosszú, enyhe lejtéssel bíró, tűzálló téglával bélelt acélcső. A lejtésnek és a viszonylag lassú forgásanak köszönhetően az alapanyag, vagyis a nyersliszt nagyjából fél órát tartózkodik a csövön belül, ahol klinkerré alakul.
A forgókemencében 1500 Celsius fok van, ez olyan brutális forróság, hogy a kemence pár méteres körzetében is szinte lehetetlen megmaradni,még úgy is, hogy a csövet hatalmas ventillátorokkal folyamatosan hűtik kívülről. A legnagyobb hősokk, a vulkáni lávaszerű, 1500 celsius fok a cső közepén éri az anyagot.
A cementgyártáshoz kapcsolt legerősebb sztereotípia talán az, hogy a folyamat erősen szennyezi a környezetet. Az tény, hogy a világ cementgyárai jelentősen hozzájárulnak a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségéhez, viszont például a megújuló forrásból származó helyettesítő tüzelőanyagok használatával sokat “zöldült” a folyamat az elmúlt évek során.
És ide tartozik a kémények hatékonyabb szűrőkkel való ellátása is, a szűrők alkalmazása révén a környezet porterhelése közel nullára csökkent. Cementgyárak környékén még 25-30 éve is megszokott látvány volt a mindent, az épületeket, utakat belepő cementpor, ez a jelenség Vácon már egyáltalán nem tapasztalható, sőt a gyáron belül sincs nyoma a szálló pornak.
A forgókemencés égetés hatására tehát kialakult a jellegzetes szürkés színű rögös golyócska, a klinker, ami már tartalmazza azokat az újklinker ásványokat, amik vízzel keverve megkötnek majd a cementben. A klinker finomra, porrá őrlése tekinthető a technológia utolsó fontos lépésének. Erre az őrlésre a golyós cementmalomban kerül sor, ami tulajdonképpen egy hatalmas, “golyókkal bélelt” forgó dob. Mivel nem csak egy felhasználási területre készül itt cement, ezen végső, finomra őrlés során a klinkerhez adagolnak még különböző ásványokat és adalékokat, például kötésszabályzóként gipszet, vagy kitöltőanyagként mészkövet.
A következő lépés már a kiszerelés. Ennek alapvetően két módja lehet: Nagyobb építkezésekre és betonüzemekbe teherautókkal viszik el az ömlesztett cementet, míg a csomagolóban a hagyományos, talán legtöbbek által ismert, papírzsákos cement teljesen automatizált csomagolása zajlik.
Itt videós formátumban is megnézhetitek hogyan készül a cement, a másik linken lévő videó pedig a témához szorosan kapcsolódó nagyüzemi betongyártásról szól, egy hiper-modern betonlaborral megspékelve.
A cikk és a videó a Duna-Dráva Cement támogatásával készült.
Gyetván Csaba blogja 