A magyar sajtfogyasztás 70%-át a trappista teszi ki, nem is kérdés, hogy ez idehaza a legnépszerűbb típus, megnéztem hát hogyan készül nagyban.
Ami a sajthoz mindenképpen kell: tej
Legelők hiányában nálunk a legeltető állattartás nem olyan jellemző, mint mondjuk a szomszédos Ausztriában, a kukoricában gazdag takarmány miatt viszont a magyar szarvasmarhák Európa élmezőnyébe tartoznak tejhozam szempontjából. Egészen hihetetlen adat, de egy Holstein Fríz fajtájú tehén egy alkalommal akár 30-35 litert is képes adni, háromszori fejéssel számolva tehát napi 100 liter tejet is adhat tehát egyetlen tehén. Mivel egy kiló trappista sajt körülbelül 10 liter tejet tartalmaz, könnyű kiszámolni, hogy egy jobban tejelő tehénnek kb. napi tíz kiló sajtot köszönhetünk.
Az állattartó telepen a fejés természetesen ma már nem kézzel, hanem gépi eszközökkel történik, ez nem csak a kihozatal és a tempó szempontjából fontos, de higiénés szempontok miatt is. A lefejt tej zárt csőrendszerbe kerül és kamionok viszik a tejfeldolgozóba, esetünkben a sajtgyárba és legközelebb már csak sajtként érintkezik a külvilággal.
A sajtgyár
Az Alföld Tej az egyik legnagyobb hazai tejfeldolgozó vállalat, ráadásul kifejezetten modernek is, a debreceni központjukban néztem meg hogyan készül a trappista. Miután a tej beérkezik, a kamionokból tartályokba szivattyúzzák, de csak ha a labor rendben találta a minőségét. A kezdeti vizsgálatokhoz tartozik minden tétel esetében a nyerstej hőmérsékletének, ph, fehérje és zsírtartalomának és például a savfokának az ellenőrzése is.
Az üzemben első feldolgozási lépés a pasztőrözés, ami egy több, mint 70 fokos, pár másodperces hősokkot jelent, hatására nagy mértékben csökken a romlást, alvadást okozó mikroorganizmusok száma a tejben. A pasztőrözésre sok-sok fémlemezzel tarkított, radiátorszerű berendezéseken kerül sor. Régebben a fejt tejet szinte azonnal elfogyasztották, vagy felhasználták, ezért nem volt szükség pasztőrözésre, ma viszont a hosszabb eltarthatóság miatt ez alap.
A kezdeti feldolgozási lépések közé tartozik a tej zsírtartalmának a beállítása is. A folyamat lényege, hogy elválasztják a tejszínt a tejtől és csak az adott termékhez szükséges mennyiségben teszik vissza. A nyerstej áltlagos zsírtartalma 3,7 %, a sajtok esetében a pontos zsírtartalom a meghatározása picit bonyolultabb, de mint a legtöbb sajtból, így a trappsitából is létezik magasabb és alacsonyabb zsírtartalmú verzió is. Nem tartozik szorosan ehhez a témához, de érdemes megemlíteni, hogy a tejből leválasztott tejszín a vajgyártás vagy például a tejfölgyártás legfontosabb alapanyaga.
Kultúra, oltóanyag, sajttészta, préselés
Szigorúan véve a folyamat, amit sajtkészítésnek hívunk most kezdődik. A pasztőrözött, zsírbeállított tej hatalmas keverőlapátokkal ellátott üstökbe kerül, ahol első körben hozzáadják a kultúrát. A kultúrában lévő baktériumok révén alakul ki az adott tejtermék jellegzetes ízvilága, de ugyanezek a baktériumok a későbbi érlelés során széndioxidot is fejlesztenek, ennek hatására keletkeznek a sajtokon a jellegzetes erjedési lyukak. (Az ementáli esetében például nagyobbak, míg a trappista esetében kisebbek.) Egy előkészítés alatt álló jogszabály szerint rövidesen csak azt a sajtot lehet majd trappistának nevezni, amiben láthatóan jelen vannak ezek az erjedési lyukak.
Nagyjából fél óra kevergetés után a tejhez adagolják az oltóanyagot is. Az oltóanyag hozzáadása előtt még folyékony a massza, ennek hatására viszont megalszik, így lesz a folyékony tejből túróállományú sajttészta. Az alvadékot ezután a tartályokból a formázó gépbe szivattyúzzák, ahol megtörténik a megfelelő méretű sajtok kivágása, majd a gépből a kivágott darabok a végső formának megfelelő kör alakú formába pottyannak. Irány a prés.
A másfél órás préselést során az imént még túró állagú alvadékkorongok súlya a kezdeti nagyjából 1,7 kilóról egy 1,4 kilóra csökken. Ekkor távozik az alvadékból a savó, ami értékes élelmiszeripari melléktermék, a belőle készült porított alapanyagot gyakran használják fehérjetartalmú táplálékkiegészítők gyártásához is.
A préselés után maradt, már masszív korongokat gép emeli ki a formákból és pakolja a szálítószalagra, majd egy hatalmas, sós vízzel teli medencébe kerülnek. A sólében eltöltött nagyjából 14 óra után a sajtkorongokat a rendszer a következő fázishoz, a sózáshoz továbbítja. A sózásnak az ízkialakítás mellett tartósító szerepe is van. (Videóban sokkal látványosabb ez a rész, mint írásban.)
Elkészült a trappista
A korongok még átesnek egy szárításon, majd az automata csomagolórobot karjai közé kerülnek, ami egy előre beprogramozott algoritmus szerint szépen a fóliacsomagolás alsó felébe helyezi azokat, majd a gép fel is hegeszti a csomagolás felső részét.
Érdekesség, hogy a sajtoknál elmaradhatatlan érlelésre is már a fóliában kerül sor. A négy héten át, 12-14 fokon tartó érlelés során érik be a sajt jellegzetes íze és ilyenkor alakulnak ki a már emlegetett erjedési lyukak is.
Így készül tehát modern körülmények között a trappista, ami amúgy az egyik legtradícionálisabb sajttípus, hisz évszázadokkal ezelőtt már készítették Franciaországban trappistarendi szerzetesek, róluk kapta egyébként nevét a sajt. Videón pedig mindez:
Gyetván Csaba blogja 