A címet egyből ki is egészítem, mert úgy helyes, hogy “Így készül a bútorlap fahulladékból.” Legalábbis ahol én jártam, ott már fahulladékot használnak a gyártáshoz szinte teljes egészében.
A bútorlap a 20. század közepe táján született: Friss fából készült bútorral már nem lehetett kielégíteni a második világháború utáni általános életszínvonal emelkedést a világon, így adta magát a faforgácsból olcsón, nagy mennyiségben előállítható bútorlap, ami aztán a nagy bútoráruházak és a lapra szerelt bútorok megjelenésével terjedt el igazán. Kezdeteben még nem volt feltétlen jellemző, de ma már a forgácsot szinte mindenhol újrahasznosított fából készítik a gyárak.
A helyszín Szombathely, itt található Magyarország, de egész Európa egyik legnagyobb és legmodernebb bútorlap gyártó üzeme, a Falco. A bútorlap, vagy más nevén Osb-lap gyártás folyamata akár elintézhető lenne annyival, hogy elkészül a forgácslap, majd a két oldalát bevonjuk valamiféle masszív dekor anyaggal, ám látva milyen döbbenetes méretekkel bír az üzem, egyértelművé válik, hogy sokkal többről, vagy valami sokkal érdekesebbről van itt szó.
Az alapanyag
Az üzem “fatelepére” folyamatosan érkezik az alapanyag teherautókon, mobilpadlós kamionokon. Leginkább a lomtalanítások, épületbontások után összegyűjtött konténeres fahulladék kerül ide, de bizonyos termékekhez, bizonyos százalékban még szükség van rönkfából készült, avagy elsődleges forgácsra is. A frissen vágott rönkök egyébként kizárólag ellenőrzött, FSC forrásból, avagy fenntartható erdőgazdálkodásból érkeznek a telepre.
Aprítás, tisztítás, darálás
A fa feldolgozásának első lépése az aprítás, a fatelep brutális aprítógépe az ajtókerettől a gerendáig lényegében mindent “megeszik”. Az ezzel a lépéssel keletkező még durvára vágott fából könnyen kiszedhetők az olyam nem kívánatos járulékos anyagok, amik kárt tehetnek a forgácsgyártó darálógépek pengéiben.
A tisztító berendezés egy több szintes, öt felé szelektáló gépegység, amely alapvető fizikai elveken képes külön szelektálni a mágnesezhető vasat, a rezet, a kavicsot, a homokot-, a papírt és a műanyagot és az alumíniumot. Ezeket aztán külön gyűjtik és természetesen újahasznosításra kerülnek.
A megtisztított fa ezután átesik a második körös, finom aprításon. A forgácsképző aprítógépek belsejében hatalmas, kör alakú gyűrűk találhatók, gyűrűnként 74 pengeéles késsel. Mivel a pengék, gyorsan kopnak, egy külön teremben folyamatosan zajlik az élezésük.
Megvan tehát a forgács, ám ahhoz hogy dolgozni lehessen vele, meg kell szárítani, minderre hatalmas szárítódobokban kerül sor. A forgó dobokhoz szállítószalag viszi az anyagot. A forgács nedveségtartalma ekkor még akár 40-60% is lehet, a szárítás végeztél ez az érték 0 és 1% közé esik. A szárítódob óránként 100 tonna vizet is képes elgőzölni, nem csoda hát, hogy folyamatosan gomolyog a vízpára az üzem hatalmas kéményeiből.
Elkészül a forgácslap
A kiszárított, nyers forgács futószalagon jut az üzembe, ahol egy 100 méter hosszú gépsoron lesz belőle forgácslap, méghozzá a következő lépésekben: A beérkező fa alapanyagot első lépésben műgyanta alapú ragasztóval keverik össze, majd ebből az elegyből készít a gép egy végtelenített forgácslap szőnyeget. A gép az előzetes beállításnak megfelelően rakja egymásra a forgácsot, attól függően, hogy 8 mm-es, 38 mm-es vagy 22 mm vastag lap készül.
Az előpréselés után a tömörített forgácslap átesik egy fajsúly ellenőrzésen, majd a berendezés második egységébe jut, ez a forgácslap prés. Itt magas hőmérsékleten és nagy nyomás mellett kialakul a szilárd, natúr tulajdonképpen késznek tekinthető faforgácslap. A végtelenített forgácslap szőnyeg méretre darabolását egy úgynevezett ferdegerendás lapszabász gép végzi.
A présből kikerülő kész lapok még forróak, ezért hűteni kell őket. A hűtésre egy nagyon mutatós és impozáns, úgynevezett “tüskés lapfordítóban” kerül sor. Ha nem kerülne beiktatásra a tüskés lapfordító, a még forró lapok egymásra pakolva könnyen eldeformálódnának.
A natúr faforgácslapot bizonyos területeken akár az építőiparban, akár a belsőépítészetben már ebben a formájában is használják, de ahhoz, hogy bútorlap legyen belőle még egy lépés hátravan, ez a laminálás.
A forgácslapból bútorlap lesz
A forgácslapra kerülő réteg, bármily furcsa is, de alapvetően egy szimpla papír, ami hatalmas gurigákban – és mivel ez adja majd a dizájnt is – sok-sok színben és mintázatban érkezik az üzembe. A papírt természetesen elő kell kezelni, ez a gyakorlatban impregnálást és műgyantával való átitatást jelent. Ezekre a lépésekre is egy hosszú gépsoron kerül sor. A lenti videóban sokkal szemléletesebben látszik hogy is dolgozik a gép, de a lényeg, a gépsor túl végén már megkeményedett, műanyagszerű papírtáblákat kapunk és ezeket préselik majd rá egy újabb üzemegységben és egy újabb gépsoron a korábban elkészült forgácslap táblákra. Ez a rétegezés, avagy a laminálás.
Ezzel megszületett tehát a bútorlap, avagy a laminált lap. Utolsó lépésben még sor kerül egy gépi sorjázásra, egy kés eltávolítja a forgácslapon túlnyúló papír részeket, majd az elkészült lapok minőségét a sor végén egy automata lapszkenner is ellenőrzi.
Leírva természetesen negyed annyira sem érdekes és látványos a folyamat, mint videón, úgyhogy vegyük a fentieket kedvcsinálónak, az alábbi linken megnézhető részletesen az egész folyamat és például az is, ami innen kimaradt: a magas fényű bútorlapok gyártása. De a videót már csak a fantasztikusan jó fej és szórakoztató kísérőm, Marco miatt is érdemes végignézni.
Gyetván Csaba blogja 