Bük leginkább fürdőjéről ismert városka az ország nyugati csücskében, pedig itt működik Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb állateledel gyártó üzeme is.
Általános tévhit, hogy hasonló üzemek körül valamiféle “dögszag” terjeng, jelentem ez nagyon nincs így. Ha nem lenne kint a jól ismert, hatalmas logó az üzem falán, talán kitalálni sem lehetne, hogy mit gyártanak itt.
Mivel az állateledel élelmiszernek minősül, azaz kvázi emberi fogyasztásra is alkalmasnak kell lennie, az élelmiszeripari üzemekhez hasonló higiénés szabályokat alkalmazzák az üzemen belül. Ez vonatkozik a védőöltözetre és a különböző “bemosakodási” lépésekre is.
Az üzemnek két nagy és egymástól teljesen elkülönített része van, ezek a száraz és nedves üzemrészek, nem nehéz kitalálni az egyikben a száraz táp állateledel készül, a másikban pedig a nedves.
Nedves állateledel
Nedves állateledel alatt a kis tasakokba porciózott verziókat értjük, de jó pár aprítási, feldolgozási, hőkezelési fázis kell ahhoz, hogy a végeredményhez eljussunk. A kiindulás általában hatalmas tömb fagyasztott húst jelent. A hús lehet sertásmáj, szív, tüdő vagy egyéb más belsőség, de nagy mennyiségben használnak fel halat is.
Az alapanyagot először a darálóba öntik, aminek extra éles kései pikk-pakk apró darabokra vagdossák a húst, még így fagyasztott állapotban is.
A következő technológiai lépés a feldolgozás. Tekintve, hogy ez végig zárt rendszeren belül zajlik, nem túl látványos, ugyanakkor, ami történik, nagyon is fontos.
Miután a rendszer összekeverte az adott recept szerinti az első körös daráláson átesett alapanyagokat, következik egy finom aprítás. Itt alakulnak ki a jól ismert, végleges méretű, kisebb kockák és itt adagolják be a például a különböző vitaminokat, nyomelemeket. Egy hőkezelési lépést követően jöhet, amitől szaftos lesz az állateledel, azaz a szósz.
A szósz, vagyis a benne lévő nedvesség miatt kritikus fontosságú a légmentes lezárás, azaz, hogy a töltés után azonnal megtörténjen a csomagolás. De a romlandóság megelőzésére szolgál az is, hogy miután a töltőgép a megfelelő kiszerelésű tasakokba töltötte az anyagot, jön egy újabb hőkezelési fázis, méghozzá úgynevezett autoklávokban.
Ahogy a lenti videóban ezt el is mondom, pár éve, egy szardínia gyártó üzemben, Horvátországban találkoztam először hasonló hőkezelési eszközökkel. Az autoklávban zajló folyamatok picit hasonlítanak a pasztőrözésre, csak itt jóval magasabb hőmérsékleten (128 fokon) éri a hősokk az anyagot. De a cél itt is ugyanaz: a hosszabb eltarthatóság miatti csírátlanítás, sterilizálás.
Az üzem egyébként ultramodern és szinte teljesen automatizált. A hőkezelést követően a tasakokkal teli tálcákat például futurisztikus robotkarok pakolgatják egymás keze alá dolgozva a betáplált program szerint ide-oda.
Korábban egyébként szinte csak külön kutya és külön macska eledeleket lehetet kapni, de ma már 20- 30 féle recept szerinti, célzottabb étrend készül, akár attól függően, hogy kint vagy bent tartjuk az állatot, de elvileg máshogy kell táplálkozni egy macskának aszerint is, hogy hosszabb, vagy rövidebb a szőre. Az egyébként általánosságban elmondható, hogy a macskák válogatósabbak, gyorsabban unnak rá egy adott ízre, míg egy kutya akár egész életén át el van egy ízzel.
Száraz állateledel
Száraz állateledelen többnyire a nagyobb, akár 20-30 kilós kiszerelésben kapható, szemes verziókat értjük. Míg az előző, a nedves verziónál hőkezelésekkel érték el a tartósságot, itt a folyadék kiiktatása a kulcs, húslisztből indulunk, ami gyakorlatilag porított hús.
A húsliszt levegőtranszporttal csöveken át jut a silókból az üzembe, ahol az extruderbe kerül. Itt a húsliszt mellé adagolnak még ásványi anyagokat, vitaminokat, illetve a szárazeledelkhez minden esetben kerül a kiegyensúlyozott táplálkozás szempontjából szintén fontos valamilyen porított gabona is.
Ehhez a mixhez aztán forró vízgőzt adnak, majd az így keletkező masszát préselik át hatalmas nyomáson azokon a szerszámokon, avagy matricákon, amik révén kialakulnak a jellegzetes apró formák, avagy krokettek.
A macska szárazeledelek nedvességtartalma a szárítás után 6 % körül, a kutya állateledeleké pedig 8% körül lesz. Az eltérés egyrészt az összetételbéli különbségekből, másrészt a méretbeli eltérésekből adódik.
Miután elkészültek a masszából a krokettek és túl vagyunk a szárításon is, következhet a csomagolás. A rendszer itt is teljesen automata, azaz a beérkező szárazeledelt a töltőgépek először kiporciózzák, majd a megfelelő méretű zacskókba, dobozokba, vagy óriás kiszerelések esetében, zsákokba töltik.
Akit bővebben is érdekel mindez, annak ajánlom a videós verziót, már csak azért is, mert ha már “élelmiszer”, természetesen kóstoltam is:)…
A poszt és a videó a Nestlé támogatásával készült.
Gyetván Csaba blogja 