A vonalkóddal való egyedi azonosítás az a szisztéma, amit országhatároktól függetlenül mindenhol, mindenki ért. Egy egyszerű szkennelés pillanatok alatt összekapcsolja a fizikai terméket a digitális információval, ez a közös, biztonságos nyelv a kereskedelemben.
Ez eddig így nagyjából köztudott. De az már nem, hogy az első vonalkódot a tengerpart homokjába rajzolták.
Történelem
Az 1940-es években a philadelphiai Drexler Egyetemhez egy helyi szupermarket fordult azzal a kéréssel, hogy dolgozzon ki a termékek azonosítására egy olyan rendszert, amivel a pénztári folyamatok felgyorsíthatók.
Egy Norman Joseph Woodland nevű hallgatót kezdett el leginkább foglalkoztatni a probléma és az elbeszélések szerint a floridai tengerparton sétálva, a morze kódrendszeren át jutott el a megoldásig.
Méghozzá úgy, hogy elkezdte a homokba rajzolgatni a rövid-hosszú kódokat, majd lefelé meghosszabbította a pontokat és vonalakat.
Woodland a vonalak révén beolvashatóvá tette a morze jelrendszert és “már csak” azt kellett kivárnia, hogy utolérje az ötletét a digitális technológia.
Ez az 1970-es évek végére következett be, az USA-ban a legtöbb bolt ekkorra már rendelkezett lézer olvasóval.
Magyaroszágon a sok más szempontból is úttörőnek számító Skála Metro volt az az áruház, ami elsőként, méghozzá 1984-ben bevezette a vonalkódos azonosítást.
A GS1 rendszer
Gyorsan kiderült, hogy a vonalkód nem csak egy adott egységen, mondjuk egy bolton belül használható, de a világot átszövő kereskedelmi folyamatokat is gyorsítja, egyszerűsíti. Kellett tehát egy szervezet, aki a rendszert menedzseli, lényegében kiadja a kódokat. Ez lett az 1973-ban létrejött GS1, melynek egy-egy hivatalos, lokális tagszervezete végzi az országon belüli számkiadást, valamint koordinálják a piaci igények mentén a további szabványfejlesztéseket. Az ő kizárólagos képviseletüket látja el idehaza a GS1 Magyarország.
A karakterek
A világon több, mint egymilliárd terméken található vonalkód, rengeteg tehát az alkalmazási terület, de az egyszerűség kedvéért a leggyakrabban használt verziónál, a 13 karakteres EAN-nál (egyedi azonosítónál) maradunk most.
Általános szabályként elmondható, hogy az első 3 karakter az országot jelöli. (Magyarország országkódja az 599-es), a 4-8. karakter a gyártó, belistázó cég azonosítására szolgál, a továbbiak az adott terméket jelölik, végül az utolsó karakter az ún. ellenőrző szám. A rendszer ennél persze összetettebb, de az alapokhoz ennyi elég.
Az 1D után jön a QR-kód és a 2D-s mátrix
Az életünk szinte minden területe az egyre több és több adat felé tart, ehhez pedig a digitális rendszernek is alkalmazkodni kell. A vonalkódoknál a hagyományos, függőleges vonalakból és számokból álló verziót szép lassan felváltja majd a QR-kód és a 2D-s data mátrix.
A data mátrix és a QR-kód jóval több adatot képesek tárolni, alkalmasak a gyártási szám, szériaszám, vagy épp a referenciaszám egyidejű kódolására, de akár egy weboldal linkje is elfér bennük. Ráadásul sima optikai képfeldolgozással, azaz akár egy mobil kamerájával beolvashatók, nem kell hozzájuk lézerolvasó.
Az újgenerációs kódokat ma még inkább PR, marketing célokra használják a cégek, de vannak olyan területek, például az orvostechnikai eszközök, vagy épp a gyógyszerek piaca, ahol már EU-s rendeletek írják elő a 2D-s mátrixok használatát.
Akit érdekel mi volt az első termék a világon, amit “leolvastak”, vagy, hogy mit csinál a GS1, hogyan használják a gyártók, a nagykereskedők, az áruházláncok a vonalkódot a gyakorlatban és mi a jelentősége a világot és az életünket egyre inkább átszövő online kereskedelemben, az nézze meg a videót is.
Gyetván Csaba blogja 