Kezdésnek kis érdekesség 100 évvel ezelőttről: A Ford T-modell, sőt a Daimler első autói is bioetanollal mentek, ám a patikák, ahol az etanolt árusították, nem bírták a megugró keresletet. Az autóiparnak új megoldások után kellett néznie, így jött képbe a kőolaj, ami akkortájt még csak a világításhoz szükséges petróleum miatt volt fontos az emberiség számára. Mondhatjuk, hogy azóta nagyot fordult a világ.
Miért?
Miért csinálunk üzemanyagot valamiből, amit amúgy élelmezési célra is lehetne használni? Ez talán a leggyakoribb kérdés manapság a bioetanol gyártással kapcsolatban, de talán csak azért, mert a legtöbben nem tudják, hogy mi történik egy biofinomítóban. Pedig a kukorica szem lényegében minden apró része hasznosul, a keményítőtartalmából alkohol, avagy bioetanol készül, a jelentősnek mondható fehérje tartalmából pedig állati takarmány és egyéb élelmiszeripari alapanyag lesz.
Dunaföldváron, a Pannonia Bio üzemében néztem meg a folyamatokat. Európán belül ez az a telephely, ahol a legnagyobb mennyiségű bioetanolt termelik, évi 510-550 millió litert. Ennél nagyobb, hasonló profilú üzem csak az USA-ban található.
Beérkezik a a kukorica
Sokszor csak annyi hangzik el az etanol gyártással kapcsolatban, hogy kukorica az alapanyag, de muszáj pontosítani: erre a célra csak a takarmány kukorica jó, mert jelentős a keményítőtartalma, ami alkohollá alakítható. (A csemege kukorica épp attól csemege, hogy alacsony a keményítőtartalma, így könnyebben emészthető).
A kukorica kamionon érkezik az üzembe, először átesik egy minőségi átvételen, itt ellenőrzik a legfontosabb paramétereket, a nedvesség, fehérje, keményítőtartalmat. Azt, hogy ne csak az őszi betakarításkor, hanem egész évben legyen alapanyag, úgy oldják meg, hogy a gazdák, akiktől a cég átveszi a kukoricát, maguk is tárolnak, tőlük szállítják megfelelő ütemben a kamionon a kukoricát az üzembe.
A kamionok által kiöntött alapanyag egy szállítószalagra kerül, majd az üzem gigantikus tároló silóiba jut. A silók egyfajta puffert képeznek a gyártáshoz. A legnagyobb tároló tetejére fel is mentünk, egészen elképesztő méretekkel találkoztam. Ebben a silóban, mikor tele van, 36 ezer tonna kukoricát képesek tárolni.
Darálás, szitálás
A technológia első lépése a darálás. A darálógépek por finomságúra őrlik a kukoricát. Mivel a bioetanol gyártáshoz szükséges keményítő csak a kukorica belső részében van jelen, a héjban nem, ezért ezeket az őrlést követően el kell választani egymástól. Az elválasztást nagyon érdekes rezgőkabinos szitákkal oldják meg. A szitálás után van egy keményítőben és fehérjében gazdag kukoricapúderünk, ez megy tovább az elsődleges gyártás útján, de a durvább, héj frakció sem vész kárba, később még kitérek rá miképp hasznosul.
Sörfőzés, majd pálinkafőzés: elkészül a bioetanol
Hogy beinduljon az erjedés, a szitálás során nyert finom kukoricapúdert először felvizezik. A fermentációra, erjesztésre gigantikus fermentáló tartályokban kerül sor. A folyamat során, csakúgy mint a sörgyárban, enzimeket, például a nyálban is megtalálható alfa-amilázt is alkalmaznak, valamint különböző élesztőket. Nagyjából 3 nap után kialakul a kukoricasör. Ez nagyon hasonló a népszerű, kommersz kukoricasörökhöz, annyi különbséggel, hogy az alkoholtartalma magasabb, nagyjából 14-15%.
A kukorica sörből, pontosabban a cefréből desztillálással, avagy lepárlással keletkezik az alkohol, azaz az etanol. Ez 95%-os tisztaságú, úgyhogy jön egy utolsó lépés, a dehidratáció, ezen keresztül érik el a 100%-os tisztaságot.
A fermentáció révén tehát kukoricasört kaptunk, ebből pedig lepárlással, azaz desztillációval létrejött az alkohol, avagy az etanol.
Ez az úgynevezett fuel graded, avagy üzemanyag minőségű etanol mindössze egyszeri desztilláláson esik át, ami azt is jelenti, hogy maradhatnak benne különböző alkohol és szénláncok, de ez nem baj, a motortérben nagy nyomásnál és magas hőmérsékleten ezek simán elégnek. /Gyógyszeripari és élelmiszeripari célra gyártott etanol esetében ennyi úgymond szennyezés sem fér bele, a desztillálás ezeken a területeken így többszörös lesz. /
A kukoricatörköly, azaz a száraztakarmány
A desztilláció után a rendszerből kihulló keményítőben már szegény, fehérjében viszont még gazdag anyag így egyből is értékesíthető takarmányként, ám mivel jelentős a nedvességtartalma és így a súlya, a szállítása is költségesebb, ezért nagyobb részt megszárítják, méghozzá hatalmas forgó szárítódobokban.
A szárított takarmány, avagy itteni nevén DDGS /Distillers Dried Grains with Solubles/ egy nagy hangárba kerül, ahol óriási kupacokban tárolják. A ddgs előnye a kukoricadarával, avagy a normál takarmánnyal szemben, hogy mivel a desztilláció során a keményítő kivonásra került, nagyobb, koncentráltabb a fehérjetartalma. /Míg a DDGS, avagy a szárított kukoricatörköly nagyjából 35%-os fehérjetartalommal bír, a sima kukoricadara csak kilenccel. /
Még egy fontos kiegészítés a takarmány részhez: Az etanol gyártásának utolsó lépése, a lepárlás, avagy a desztilláció melléktermékeként keletkezik kukoricaolaj is. A kukoricaolaj szinten gazdag tápanyagban, ezt is értékesítik, állattartó telepek jellemzően takarmányhoz keverve használják.
A héj sem vész kárba
Említettem az elején, hogy itt a kukorica minden “porcikája” hasznosul és ugye a szitálás során félretettük a durvább héj részt. Ez sem vész kárba, ugyanis itt, a helyi biogáz üzemben elrothasztják. A folyamat során termelődő gázzal jelentősen csökkenthető az üzem földgáz felhasználása, a rothasztás után fennmaradó szerves anyagot pedig mezőgazdasági célokra, pelletált formában értékesítik. Szerves trágya lévén ez kiváló talajjavító.
A szárított takarmányt többnyire vízi úton, hajóval szállítják el az üzemből (ezért fontos a Duna közelsége), míg a bioetanol csővezetéken hatalmas tartályokba kerül, innen pedig tartálykocsik viszik többnyire a közeli vasúti csomóponthoz, ahonnan pedig vasúti szerelvényeken szállítják tovább a finomítókba bekeverésre.
E5 – E10
A bekeverés ugye annyit tesz, hogy ha E5-ös pl. a benzin, akkor abba 5% az etanol, míg E10 esetében 10%. Azért kevernek egyébként bioüzemanyagot a fosszilisekhez, mert az elégetésükkel csökken a károsanyag emisszió. Hogy milyen százalékban történik a bekeverés, azt mindig az adott régió, vagy ország szabályozza. A témáról még többet megtudhatsz a Hogyan készül? videómból:
/A cikk és a videó a Pannonia Bio támogatásával készült./
Gyetván Csaba blogja 
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.